Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Ismertetések - Vitéz Kárpáthy-Kravjánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve. (1576—1586.) ism.: Dr. Belitzky János

304 ISMERTETÉSEK Csehországra kiterjeszkedő hatáskörrel kinevezett állami levéltári felügyelő kinevezéséről, akinek feladata a városok, járások iratanyagával való törődés, megőrzésük ellenőrzése. Grafikus ábrázolásban bemutatja végül a tartományi levéltár 1918—1929. évi hivatali ügyforgalmát. SCHNEIDER MIKLÓS. Pr. vitéz Kárpáthy-Kravjánszky Mór: Rudolf uralkodásának első tíz éve (1576—1586). A velencei kir. állami levéltár császári udvarból való követjelentósei alapján. Budapest, 1933. 8°, 279 1. A mű címében a korbeosztás az első pillanatra eroezakoltnak látszik és jogosultságát csak a könyv elolvasása után értjük meg. A fenti tíz esztendő az akkori diplomáciai kapcsolatok szempontjából tényleg önálló időszak jellegével bír. Miksa halálával új ember került a császári trónra, aki kérlelhetetlen katolicizmusával halálos csapást készült mérni a család birtokain; élő protestánsokra, de aki ennek ellenére még sem nyeri el a pápai udvar ós a katolikus hatalmak bizalmát, mert a jövő emberét azok délkeleti Európa leghatalmasabb urában, a lengyel királyban látják. Rudolf ós Báthory István tragikus küzdelme tölti be ezt a tíz esztendőt. Nem véres csaták, hanem nemzetközi és uralkodóközi kapcsolatok bonyolult útvesztőjében hullanak el az emberi sorsok és a jobbsorsra érdemes eszmék. A fényt most a mindenüvé behatoló, mindent kiszimatoló velencei diplomácia vetíti a küzdelemre. A XVI. század második felében Velence minden figyelme a török és a császár közötti erőviszony mórlegelésére szorítkozik. Hiszen ezen áll vagy bukik a köztársaság. Ezért a velencei követjelentések történeti forrásértéke a nagy politika szempontjából egyedülálló. A jelentések értékét még növeli az, hogy ekkor a velencei külképviseleti szervek mellett csak a pápa és a spanyol király rendelkezett hasonlókkal, de ezek is rendszerint a velenceiek befolyása alá kerültek. A követek jólértesültségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amikor Prágában Báthorynak a pápához írt leveleit, az ottani követek jelentéseit, az udvar titokban felbontatja, Velence követe azok tartalmát csaknem szórói-szóra a Signoria tudomására hozza. A kisterületű köztársaság nagyhatalmi szereplését az európai diplomáciában elsősorban követei ügyességének és reális érzékének köszönhette. Ezért érezzük K. könyvének olvasásakor, hogy szinte benne élünk a korban, szereplőivel együtt érezzük az eljövendő idők bizonytalanságát, a jelen sivárságát. Ez min-