Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Kapossy János: Magyarországi ötvösök a XVIII-XIX. században
244 KAPOSSY JÁNOS első harmadának alkotásai s a leg-,,antik 4 '-abbak is alig: régibbek a XVIII. század utolsó évtizedeinél. Mindezek gyakorlati célú leltározása és tudományosszámbavétele egyaránt a jövő kutatás feladata. Nemcsak akimagasló remekműveké ; mert hiszen régi ötvösségünk: emlékei még akkor is számot tarthatnak kultúrtörténeti értékelésre, múzeumot és gyűjtőt még akkor is érdekelhetik, ha nem is mindig mérhetők kényes és magas művészi igények mértékével. Sőt a történeti szintézishez nem egy esetben tán. éppen látszólag jelentéktelenebb darabok beható vizsgálata, s a bennük és mögöttük rejlő problémák megvilágítása fogja a legértékesebb adalékokat szolgáltatni. Remekműveket és. Jejlődéstörténetileg jelentős darabokat a műtárgyak nagy tömegéből kell majd esztétikai és műtörténet! méltatás számára kiválasztania a kutatásnak ; magának a magyar ötvösség történetének megrajzolásához azonban egyetlen adatotsem nélkülözhet. Múzeumi és gyűjtői munkának csakúgy,. mint műkincseink és ötvöstárgyaink gyakorlati célú leltározásának, avagy rendszeres tudományos feltárásának első feladata az előkerülő emlékek lehetőleg pontos meghatározása lesz. S tán nem túlzott igényű ma már, sőt tán nem is túlhaladott még az a követelmény, hogy az eljövendő tudományos szintézisnek is pontos emlékismereten és széleskörű. részletkutatás eredményein kell felépülnie. Ehhez kíván jelen közleményünk széleskörű és biztos — bár tudjuk, egyoldalú — alapvetést adni. Mert a pontos emlékmeghatározáshoz hármas út vezet, akár párhuzamosan,, későbbi egyeztetésre várva, akár mint a kutatásnak három egymásra következő, egyre magasabbfokú bizonyosságotnyújtó étappeja. Mint minden művészi alkotás történeti, vizsgálatánál, az ötvösség emlékeinek meghatározásánál is első és gyakran egyetlen hiteles forrás : maga a műtárgy.. Keletkezési idejét és korát gyakorlott szemű kutató pusztaintuitív ítélettel évtizednyi, sőt ennél is megközelítőbb pontossággal, magáról a műtárgyról könnyen leolvashatja». A topográfiai elhatárolás, a keletkezési hely vagy legalábbama kultúrkör megállapítása, ahova a műalkotás besorozható — főként a lelőhely és egyéb körülmények figyelembevételével — szintén nem okozhat különösebb nehézséget.. Egy-egy magyar ötvöstárgy nemcsak a szomszédos osztrák,, cseh-morva, lengyel, avagy a távolabbi német és olasz emlékektől különböztethető meg gyakran első pillantásra, de számos kölcsönhatás, történeti szálak egybefonódása ellenére iselkülöníthető az erdélyi emlék a bányavárosok művészetétől
