Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Kapossy János: Magyarországi ötvösök a XVIII-XIX. században

MAGYARORSZÁGI ÖTVÖSÖK A XVIII—XIX. SZÁZADBAN 245 épp úgy, mint a szepességi a nyugati városokétól, avagy a pest-budai műgyakorlattól. Ennél tovább azonban az ötvöstárgy puszta vizsgálata alig juthat. Keletkezési idő és hely hozzávetőleges meghatározása, amit maga a műalkotás vizsgálata nyújt, csak kiindulás és első lépés a történeti megismerés számára. A második lépés — még mindig a műalkotásnál maradva: ötvösbélyegek és mester jegyek rendszeres feltárása. Hiába kelt ki annak idején meglehetősen éles hangon Mihalik József az ötvösjegyek „puszta gyűjtése s összehalmozása", mint „fölösleges fáradozás és meddő munka" ellen,

3 ma már világosan látjuk, hogy az ötvösjegyek rendszeres gyűjtése és vizsgálata igenis a történetibb megismerés második, szükségszerű lépcsőfoka. Mert míg az egyes műtárgyak tanulmányozása csupán a keletkezés tágabb körülményeire vet némi fényt, a mesterjegy már egy-egy műhely, sőt egyéniség megismeréséhez visz közelebb. Egyazon mester különböző műformájú és rendeltetésű alkotásait a leggyakorlottabb szakember is csak ritkán ismerheti fel •— gondoljunk csak egy ugyanazon műhelyből kikerült drágaművű arany, zománcos monstranciára s egy egyszerűbb kehelyre vagy ezüst evőkészletre — de ha ugyanazon mesterjegy alapján állíthatja egybe különböző emlékek egy csoportját, előttünk is áll már alkotásaiban körvonalazva egy-egy művészegyéniség, éppen csak nem tudjuk őt megnevezni s a történés folyamába beállítani. Lehetővé teszi ezt a harmadik lépés : az írott források feltárása, akár közvetlen kapcsolatban egy-egy konkrét műalkotással, akár tágabb értelemben vett kutatással a hazai ötvösség múltjának egész területén. Már a mesterjegy is egyéniséghez kapcsolja a művet, akárcsak a festőművészet történetében egy-egy monogramm, — de csak az írott forrás adhatja a mesterjegy feloldását, magát az alkotó nevét, á műveiben és személyében is megismert egyéniség történeti helyének megállapítását s ezzel az emlékmeghatározás teljességét.

4 Csak ahol a névben feloldott mesterjegy s a műalkotás stílussajátságainak intuitív ítélettel felismert vallomása egybehangzók, csak ott beszélhet a modern kutatás minden további vizsgálódást megalapozó, biztos emlékismeretről. 8 Múzeumi és Könyvtári Értesítő, V. (1911.), 156. I. K.-Winkler Elemér cikkéhez fűzött szerkesztői jegyzet. 4 Hogy levéltári kutatás és ötvösjegygyüjtés miként egészíthetik ki egymást, arra tudománytörténetileg sem érdektelen a hazai kutatás múltjából Mihalik József egyoldalú pozsonyi levéltári ada^