Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Kapossy János: Magyarországi ötvösök a XVIII-XIX. században

MAGYARORSZÁGI ÖTVÖSÖK A XVIII — XIX. SZÁZADRAN 243 munkája már nagyrészt feltárta ; az anyag megismerését oly páratlan alkalmak szolgálták, mint az 1884. évi ötvöstárlat s a milléniumi kiállításnak mintegy ezer darabot kitevő ötvösművészeti csoportja. És ha az írott források feltárása nem is haladt párhuzamosan az emlékek megismerésével, amint ezt Mihalik József ismételten felpanaszolta és sürgette,

1 nagyobb meglepetések itt már alig várhatók. Régibb ötvösművészetünk emlékanyagát a kutatás nagyrészt előkészítette már a bennük kínálkozó fejlődéstörténeti problémák vizsgálatára, sőt egy biztosabb alapokon nyugvó szintézis számára is. Nem mondható ugyanez a XVIII. és XIX. századi magyar ötvösség emlékeiről. Már csak az anyag viszonylag nagy tömegét tekintve sem, amelyből a művészileg és fejlcxléstörténetileg is jelentős hazai emlékek kiválasztása szükségkép nagyobb körültekintést igényel. Elég csak egy futó pillantást vetnünk régi kincstáraink, avagy Bécsbe szállított s jórészt beolvasztott régi műkincseink egykorú leltáraira, bogy világosan felmérhessük, minő töredék csupán, ami reánk maradt, úgyannyira, hogy a XVII. század közepéig terjedően szinte minden egyes fennmaradt ötvösmű — a középkori épp úgy, mint a XVI—

XVII. századi virágzás korából való — •egyben fejlődéstörténeti jelentőségű. Ám a XVIII. századdal egyszerre megsokszorozódik az emlékanyag s a hazai műhelyekből kikerült alkotások mellett mind nagyobb tért hódítanak, a XVII. század közepétől kezdve, a külföldről, főként Bécsből és Dél-Németországból behozott ötvöstárgyak, elsősorban az ellenreformáció során katholikus kézre visszakerült templomok felszerelésében.

2 E ma még jórészben ismeretlen XVIII—

XIX. századi emlékek tömegéről csak úgy nyerünk hozzávetőleges képet, ha meggondoljuk, hogy egyházaink templomi felszerelése, püspöki katedrálisokétól egészen kis falusi templomokéig, túlnyomó részben a XVIII. századból, főként Mária Terézia korából való s hogy a polgári világ részben már múzeumba, vagy magángyűjteménybe vándorolt, részben még otthon lappangó műkincsei, asztali ezüstneműi, avagy féltve őrzött családi ékszerei jórészt a XIX. század 1 Mihalik József : Régi hazai ötvösműveink az ezredéves országos kiállításon. Archaeologiai Értesítő, új folyam XVI. (1896.), 328 s kk. 11. — Újból : Múzeumi és Könyvtári Értesítő, V. (1911.), 155 « k. 1. K.-Winkler Elemér cikkéhez fűzött szerkesztői jegyzetben. 2 V. ö. Divald Kornél; A magyar iparművészet története. Budapest, 1929., 185. 1.