Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

206 BITTNER LAJOS vitel kifogástalan menetéről, az iktatókönyv és a mutatók pontos vezetéséről, s hogy az ügyforgalmat ellenőrizhesse, az; összes ügyiratokról maga is nyilvántartást vezetett. Hátralékot nem tűrt meg. Ezzel biztosította a folyó ügyek pontoselintézését, amelyek a háborúelőtti korszakban számszerűleg; is alatta emelkedtek a legmagasabbra. A tisztviselő-kar e fokozott igényeknek meg tudott felelni. A minisztériumnak a levéltárral szemben tanúsított megértése következtében e utóbb, egy 1908-ban mindkét delegációban ügyesen előkészített parlamenti akció révén is, már Winter alatt sikerült elérni nemcsak a létszám felemelését* hanem a magasabb és alsóbb fizetési osztályokba sorolt állások arányának megjavítását is. Károlyi tovább haladt ezúton és új feladatok vállalásánál keresztülvitte az állások megfelelő szaporítását. így a délutáni szolgálat bevezetésekor javaslatára 1—1 új levéltárnoki, segédhivatali és altiszti állás szerveztetett. Ezáltal a tisztviselőkar az intézet fennállása óta alatta érte el a legmagasabb létszámot 22 fogalmazószakhoz tartozó állással, melyek a következőképen oszlottak meg: 1 udv. és min. tanácsos, 5 oszt.-tanácsos, 5 állami levéltárnok, 5 állami allevéltárnok, 2 levéltári fogalmazó s 4 gyakornok és gyakornokjelölt. Tisztviselőiről atyai szeretettel gondoskodott, még a ki nem mondott óhajokat is szinte megelőzte. Soknak érdemrendet, kitüntetést szerzett s alkalomadtán inkább maga mondott le azokról, csakhogy tisztviselőinek juttathassa. Hű maradt a levéltárhoz Károlyi nyugalombavonulása után is. Szerény dolgozóhellyel beérve, serényen munkálkodott tudományos művein. Az összeomlás után, amikor az Ausztria és Magyarország közt fennállott államjogi kapcsolatok felbomlottak, Károlyi nagy lelkének alaptulajdonságai, magyar hazája iránti szeretete s hűsége, igaz tudományos meggyőződése és levéltárnoki felfogása ismét alkalmat találtak az érvényesülésre. Mint a volt közös levéltárak ügyében kirendelt magyar bizottság vezetője, erélyesen 6 eredménnyel képviselte a levéltári proveniencia szerint Magyarországot illető levéltári állagok kiszolgáltatására vonatkozó igényeket, amelyek érvényesítése más államok beavatkozása miatt nehézségekbe ütközött.

112 Másrészt azon112 Az osztrák levéltárak ügyében a monarchia felbomlása után folyt tárgyalásokra 1. cikkemet: Archiv für Politik und Geschichte, III. k_ (Berlin, 1925.) 58—96. 1., mely az 1924. év végével fennállott helyzet alapján íródott s így sok tekintetben kiegészítésre szorul; továbbá Frum, B.i