Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

200 BITTNER LAJOS a levéltárban dolgozó bel- és külföldi kutatókat támogatta ós tanácsaival ellátta. Kevéssel levéltári szolgálatának megkezdése előtt nagy változások történtek e téren. Míg korábban a levéltár anyagának a kutatók részéről való használata a külügyminisztérium engedélyétől függött, Arnethnek igazgatói kinevezése után sikerült elérnie, hogy az 1868 június 22-én kelt rendelettel a használat iránti kérelmek elbírálása lényegében a levéltár igazgatóságára bízatott.

90 Ez a könnyítés önmagában véve nem volt nagy jelentőségű, mivel a minisztérium már előbb is majd minden esetben a levéltár igazgatóságának javaslata értelmében döntött, sőt olykor nem javasolt engedélyeket is adott. Ennél sokkal fontosabb volt, hogy Arneth idejében a kutatásról való felfogás lényegesen megváltozott. Arneth, közvetlen elődjével ellentétben,

97 igyekezett a kutatást lehetőleg elősegíteni. Ebben a liberalizmus eszméitől vezérelt külügyminisztérium is támogatta, egy kevéssel utóbb, 1868 szeptember 21-én kelt rendeletében

98 kijelentvén, hogy a kutatásnak, tekintet nélkül „annak politikai célzatosságára, lehetőleg kevés korlátot" kíván, emelni. S valóban, a kutatás ettől kezdve nagyon fellendült. Az az előzékenység, amelyet Arneth a kutatókkal szemben tanúsított s amelyre tisztviselőit is kötelezte, alapozta meg legfőképen az intézet jó hírnevét a tudományos körökben. Nem kis része volt ebben Károlyinak is. Mint kiváló tudós, a kutatókat nemcsak az anyag rendelkezésre bocsátásával, hanem szóleskörű tudása alapján adott önzetlen tanácsaival is ellátta s e támogatásban annyira ment, hogy olykor valóságos munkatárssá lett. Ebben a segítségben Károlyi nemzeti különbség nélkül minden kutatót részesített. Magyar honfitársai számára természetesen különös előnyt jelentett, kiváló jártassága a magyar történetben. A budapesti egyetemre történt meghívása (1893.) alkalmával írta róla Arneth, hogy e meghívást „tekintettel arra a nagy támogatásra, amelyben a magyar kutatások e kiváló tisztviselőnek az Állami Levéltárban való megmaradása által a múlthoz hasonlóan a jövőben is részesülnének", magyar érdekből is el kell ejteni.

99 1907-ben 96 V. A. 181/1868. 97 Erbnek, mint közigazgatási tisztviselőnek, kevés érzéke volt a kutatás szükségletei iránt, míg a korábbi igazgatók, mint Hormayr, Reinhart és Chmel, a kutatókkal szemben tanúsított magatartás tekintetében Arnethtől alig különböztek, s ebben a felettes hatóságok is alig akadályozták őket. Működési körük természetesen az akkori, jóval kisebb iratállomány következtében, sokkal kisebb volt. 98 V. A. 257 1/2/1868. 69 V. A. 80/1893.