Levéltári Közlemények, 11. (1933)
Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok
KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 20 i pedig Winter ezt mondja: 100 „Ninos Magyarországon történetíró, ki Károlyit ne ismerné és ne becsülné s aligha akad egy is, ki tudáskincsének ós soha el nem apadó szívességének hasznát nem vette volna." Károlyinak abban is része volt, hogy a kutatásnak 1868 után még fennállott korlátozásain tovább könnyítettek és azokat a kutatókkal lehetőleg nem éreztették. Károlyi hivatalbaléptekor 1815 volt az az év, ameddig a kutatóknak az anyagot rendelkezésre bocsátották. Az 1884. és 1885. évi magyar delegációk kezdeményezésére ezt a határévet 1830-ra 101 tolták ki. 1904-ben a Kommision für neuere Geschichte Österreichs javaslatára a határév 1847-ben 102 állapíttatott meg, ami azután az összeomlásig változatlanul megmaradt. Egyes esetekben ugyan a minisztérium befolyásos kutatók kedvéért kivételeket tett, amelyeknél azonban nem egészen következetesen járt el. Éppen Károlyi igazgatósága idején több ilyen eset fordult elő, amelyek igen nehéz feladatot róttak a levéltárra, úgy hogy csak Károlyi tárgyalási készségének, körültekintésének és meggondoltságának volt köszönhető, hogy azokból kellemetlen következmények nem származtak. A legsúlyosabb bizonyára a galíciai Kozlowski Vladimir birodalmi gyűlési képviselő esete volt, aki gróf Aerenthal külügyminisztertől 1911ben oly messzemenő engedélyt kapott, hogy ez már a hivatali ügyvitel lebonyolítását is zavarokkal fenyegette. A levéltár Kozlowskinak az 1911—14. évek folyamán 131 küldeményben körülbelül 800 fasciculust volt kénytelen a parlamentbe átküldeni. A kutatás egy további korlátozása volt az a — már az 1818. évi használati szabályzatban megállapított — rendelkezés, amelynek értelmében 103 minden iratot a kutatók részére való kiadása előtt tartalma szempontjából át kellett vizsgálni. A bármily okból aggályos tartalmú irat a kutatóval nem volt közölhető. Az 1868. évi rendeletek ezen a cenzúrán nem változtattak. Ezek az államraison szempontjából egyébként érthető és törvénybe nem ütköző rendszabályok — a kutatónak a levéltár anyagába való betekintésre törvénnyel biztosított joga nem volt s nincs ma sem -— érvényben maradtak az összeomlásig. 104 A cenzúrázás korábban azért 100 V. A. 5O5a/1907. 101 V. A. 330c/1885. 102 V. A. 677/1904., 54/1905. 103 V. A. 1/1818. 104 Eredménytelenek maradtak azok a kísérletek is, melyeket utóbb Schütter tett a cenzúra eltörlésére.
