Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

KÁROLYI ÁRPÁD A LEVÉLTÁRNOK 195 Tolt. Véleményem szerint az ilyen 8 ehhez hasonló nagyszabású tudományos feladatok megvalósításánál a munkának •ez a legalkalmasabb szervezeti formája. Az egyéni teljesítmény bízvást mindenkor alapja marad a tudományos haladásnak. Mégis azokban az esetekben, amelyekben a feldolgozandó anyag tömege az egyén erejét meghaladja, egyedül az azonos képzettségű s azonos törekvésektől vezetett munkaerők meghitt közös munkája, biztosíthatja a kitűzött cél elérését. A munkaerők ilyetén összefogásának éppen a nagy "tudományos intézetek keretén belül van leginkább helye, miután itt a hivatali megkötöttség biztosítja a munkatervhez és az egyszer életre hívott tradícióhoz való igazodást. Károlyi helyes gyakorlati érzékkel egyelőre az összes állagok általános felvételére törekedett. Ennek eredménye az 1913-ra elkészült két testes repertórium-kötet, melyek egyike, "Gooss Roderich munkája, az állagok raktári elhelyezését tünteti fel, míg a másik, Luntz Ivo összeállítása, a proveniencia szerint nyújt áttekintést (ma Archivbehelf 7/1, 2); mindkettő nagy gonddal készült s jó mutatókkal van ellátva. A levéltár egész anyagának pontosabb felvételére ós a még feldolgozatlan állagok behatóbb leltározására, ami természetesen hosszabb időt igényelt, Károlyi alapos megvitatás után e sorok írójának tervét fogadta el. Eszerint minden egyes állagról külön részleges törzslap volt három példányban felveendő, amelyek a megfelelő csoportosításban egy, a levéltár egészét felölelő fekvőhelylajstrommá, egy osztálylajstrommá es egy betűrendes mutatóvá állíttattak egybe, mely utóbbi az egyes törzslapokra felvett részleges adatokat is magában foglalja. Az összes különböző repertóriumok, annak idején számszerint 537, bizonyos rendszer szerint csoportosítva, folytatólagosan számoztattak s róluk is törzslapokat vettek fel, még pedig négy példányban, melyek közül három a fentemlített három sorozatba osztatott be, míg a negyedik a repertóriumok ldilön főlajstromát képezi.

80 Ez a négy sorozat együttesen alkotja az általános vezérkatalógust, amely 23.000 törzslappal az 1913—16. évek folyamán lett fölfektetve s napjainkig folytatva, ma több mint 30.000 törzslapból áll. Az általános tájékozottság, melyet e munkálatok nyújtottak, megkönnyítette a levéltári szolgálat fokozatos újjászervezését, modern elvek, főképen a már Winter által is 80 Az általános vezérkatalógusról közelebbi tájékoztatást nyújt Bittner, L.: Das wiener Haus-, Hof- und Staatsarchiv in der Nachkriegszeit. Archivalische Zeitschrift, 35. k. 183—187. 1.