Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 3–4. - Értekezések - Dr. Bittner Lajos: Károlyi Árpád, a levéltárnok

196 BITTNER LAJOS elismert

81 proveniencia elve szerint. Károlyi, mint láttuk,, ugyancsak ezt a rendezési alapelvet képviselte. Az Institut. für österreichische Geschichtsforschung kebeléből kikerült, fiatalabb munkatársai már ebben a felfogásban nyertek kiképzést s igyekeztek e tanokat gyakorlatilag alkalmazni. Ehhez járultak a levéltárnokok bruxellesi nemzetközi kongresszusának 1910 július 29-i határozatai, amelyek a levéltári rendező-munkálatok számára a proveniencia elvének alapulvételét ajánlották.

82 Károlyit most javaslatokkal árasztották el, hogy a proveniencia elve alapján a levéltári állagok általános átcsoportosítását rendelje el. Károlyi, a megvalósíthatót bölcsen felismerve, e kezdeményezéseknek ellentállott, mivel a sokszázezer ügyirat s oklevél teljes átrendezésére a személyzet nem lett volna elegendő s mivel, mint már fenntebb is megjegyeztük, a különböző levéltárak eredeti összetételének hiánytalan helyreállítása már egyáltalában nem volt lehetséges; ugyanis számos, eredeti összefüggéséből kiszakított darabnak valamely meghatározott levéltárhoz való tartozása már nem volt megállapítható. Károlyinak az volt a felfogása, hogy az átcsoportosítást, az egyes iratok hovatartozásának s e hovatartozás külső ismérveinek megállapítása végett, az Állami Levéltárban Őrzött egész anyag beható elméleti megvizsgálásának kell megelőznie. Az eredeti levéltárak elsietett visszaállításának kísérlete a meglévő rendet, mely az alkalomszerüleg keresett levéltári anyag megtalálását úgyahogy lehetővé tette s amelyet különböző közlések számos hivatkozása már mintegy megrögzített, felforgatta volna. Az újjárendezós viszont már kezdeteiben megakadt s végül csakis nagy zűrzavarra vezetett volna. Az azóta szerzett tapasztalatok Károlyit igazolták.

33 Károlyi tehát, eltekintve egynéhány kisebb osztálytól, melyeknél a proveniencia szerinti helyreállítás minden kockázat nélkül volt megvalósítható, egyelőre fenntartotta a meglévő állapotot. Ellenben ugyanakkor elhatározta egy nagyszabású munka megindítását, annak megállapítására, hogy az Állami Levéltár iratanyaga milyen levéltárakból szárma81 Lásd Müller, Feith és Fruin németalföldi levéltárnokok művéről (Anleitung zum Ordnen und Beschreiben von Archiven. Deutsche Ausgabe von Hans Kaiser. Leipzig, 19,05.) írt igen tanulságos ismertetését: Götting. Gelehrt. Anzeigen, 1911. évf. 262. kk. 11. 82 Cuvelier, I. et Stainer, L.: Actes du Congrés de Bruxelles 1910. Bruxelles, 1912. 655. 1. A levéltár irattárában megvan az Állami Levéltár kiküldöttjeinek. Schlitter Hansnak és Győry Árpádnak kitűnő jelentése a. kongresszus tárgyalásairól. V. A. 892/1910. 83 Bittner i. h. 188—189. 1.