Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Pleidell István: Kártékony rovarok a könyvtárakban, levéltárakban és az ellenük való védekezés / 150–156. o.

154 KISEBB KÖZLEMÉNYEK kártevőként bőranyagokban,. 7—9 mm nagyságú, tojásdadalakú, fekete alapszínű bogár, szárnyfedőm széles, sárgásszürke harántcsíkkal s ezeken 6 fekete pont is látható. Álcája könnyen felismerhető barna, hosszú szőrözetéről és a testvégén kiálló két tüskéről. Az álca mozgása elég fürge, szaggatott csuszamlás; kifejlődve meghaladja az 1 cm-t is. Petéi fehérek, hurkaalakúak, 2—3 mm hosszúak. Állítólag évente 4—5 nemzedéke is van. Az álcák fejlődésük alatt hatszor vedlenek, az elhagyogatott szőrös vedlési burkok elárulják jelenlétüket. Októberben bábozódnak be és már október végén megjelenik & bogár. Ha azonban az időjárás, illetve a hőmérséklet nem kedvező, a bogár bennmarad a következő tavaszig a bábhüvelyben. Védekezésül gázzal fertőtlenítsük a féltett anyagokat. A közönséges szűcsbogár (Attagenus pellio L.) hasonló az előbbihez, csak kisebb, álcája szintén hasonló, de a testvégén nincsenek nyúlványai és szőrözete sárgásbarna. Életmódja, kártétele és az ellenie való védekezés is megegyezik az előbbivel. A múzeumbogár (Anthrenus museorum L.) 2—2*4 mm nagyságú kerekded bogárka. Színe sötétbarna, szárnyfedőin 3 szürkéssárga csík található, ezek azonban néha lekopnak. Csápjai bunkósak. Álcája megnő 5 mm hosszúra, fogas-tüskés sertóvel fedett, ha ingereljük, felborzolja magát. Meleg helyen egész éven át szünet nélkül váltják egymást a generációk. Főleg állati származású anyagokban pusztít, így a bőrben és enyves anyagokban. Ezeken kívül még sok más rovar is felléphet a könyvtárakban, de a leirtak a leggyakrabban, előfordulók. Legcélszerűbb védekezés az összes rovarok ellen a eiánozás. A ciánozást külön vállalatok végzik. Ha azonban a ciánozás keresztülvihetetlen, a gyűjteményt apránként ismételten,, évenként egyszer-kétszer, gázzal lehet fertőtleníteni egy arra a célra alkalmas ládában. Általában szénkéneggel szoktak ilyen ládákban fertőtleníteni, azért szénkónegező láda a nevük. A szénkénegező-ládák különféle nagyságban készülnek, így Y

2

—1—2 stb. m

3 űrtartalommal. Legcélszerűbb a fémből készült láda, bár készítenek fából is, de ilyenkor is fémbéléssel látják el. A láda teljesen légmentesen zárható, a teteje -egy darabban leemelhető. A láda peremén köröskörül egy vályú van készítve, amelybe vizet kell önteni. Ebbe a vályúba illik bele a fedél széle. Ilyen módon a vályúban levő vízzel