Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Pleidell István: Kártékony rovarok a könyvtárakban, levéltárakban és az ellenük való védekezés / 150–156. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 155 a fedél ráhelyezése után a külső levegőtől teljesen elzárhatjuk a láda tartalmát. A gázzal való fertőtlenítéshez, eltekintve a ciánozó- és egyéb fertőtlenítő-vállalatok által alkalmazott gázanyagoktól, a következő szerek használatosak: szénkéneg, tetrachlormethan, tetrachloraethan, Areginal (methyl- és aethylformiat), Globol (paradichlorbenzol). A szénkéneg sajátságos kellemetlen és egyben édes szagú, gyorsan párolgó, színtelen, vagy sárgás színű, könnyen mozgó, a víznél nehezebb folyadék. A gáza nehezebb, mint a levegő, jó áthatoló képességű, a rovarokra felette mérgező. Emberre, háziállatra aránylag ártalmatlan. Berendezési ós használati tárgyakban, így könyvekben, okmányokban nem tesz kárt. Igen nagy veszedelmet jelent azonban, hogy könnyen gyullad és a levegő oxygen-jével hevesen robbanó keveréket alkot. Magasabb hőmérsékleten szikra nélkül is meggyullad, így 147° C-on magától is begyulladhat. Villamos-lámpa felgyujtásakor, vagy eloltásakor keletkező szikra igen könnyen meggyújthatja. Állítólag a folyadék mozgatásakor a molekulák súrlódásánál keletkező elektromosság is felrobbanthatja. A fertőtlenítéshez 1 hl űrtartalomra 50 g, 1 m

3-re 250 g szükszükséges. Alkalmazásánál igen nagy óvatossággal, elővigyázatossággal kell eljárni. A tetrachlormethan hasonló jó tulajdonságokkal bír, mint a szénkéneg, csak kevésbbé hatékony, így aránylag is, de egyébként is drágább szer. Jóval több kell belőle egységnyi űrtartalomra. 1 hl-re 50 cm

3-t, 1 m

3-re 500 cm

3-t kell adagolni. Igen nagy előnye a szénkénggel szemben, hogy nem gyúlékony és így alkalmazásánál a robbanás veszélye sem forog fenn. A tetrachloraethan hasonló tulajdonságú rovarölő szer, mint az előbbi. Az Areginal sem robbanékony, de azért gyúlékony folyadék. A ládával való fertőtlenítő eljárás nagyon egyszerű. A fertőtlenítésre szánt tárgyakat, könyveket, iratokat stb. lehetőleg úgy helyezzük el a ládában, hogy a gáz minél jobban átjárhassa azokat, tehát nem tömötten, hanem lazán, a könyveket kinyitogatva, hogy a kötések szabadon; legyenek. A láda űrtartalmára megfelelően adagolt mennyiségű folyadékot a láda belsejében felül elhelyezett edénykébe, vagy pedig a rakomány tetejére egy tálkába öntjük, azután a ládát a fedelével lezárjuk, a vályúba vizet öntünk. 24—48 óra múlva a fedelet leemeljük (előzőleg a vizet a vályúból, annak egyik sarkára