Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Kisebb közlemények - Sümeghy Dezső: Tíz év egy rombadőlt levéltár történetéből / 141–150. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 145 tani: az ügykezelési helyiségeknek a tulajdonképeni levéltártól való elkülönítését (a könyvtár és állami anyakönyvek kivételével) és a selejtezés alá vonható anyagnak a selejtezés alá nem kerülő gyűjteményektől való elválasztását. Mindkét elv gyakorlati haszna annyira szembeötlő, hogy nem szorul bővebb magyarázatra. A könyvanyag rendezése — a könyvtári szekrények férőhelyeinek minél jobb kihasználhatása céljából is — könyvtípusok szerint történt. Mindegyik típusnak előre kijelölt számcsoportja van s az egész anyagról a szak címtár ós betüsoros lajstromok nyújtanak tájékozást. A könyvtár kezelési rendjéről külön szabályzat intézkedik. A levéltár rendez esi terv alapján történt azután az egész anyag szótválogatása, csoportosítása, az egyes csoportoknak szétosztása és ideiglenes elhelyezése a levéltár emeleti és földszinti férőhelyeire, majd ennek megtörténte után az egyes iratgyüjtemények kezelését mutató nyilvántartásoknak a megfelelő iratokhoz való kikeresgélése, illetve a hiányok pótlása, ezek segítségével a szóthullott (lt. jelzésekkel el nem látott, vagy egyforma jelzésű.) részeknek a megfelelő gyűjteményekbe való besorolása, visszahelyezése, végül az egyes gyűjtemények anyagának kezelési szempontból való részletes átvizsgálása (revízió). Ez utóbbi munkát főleg az tette szükségessé, hogy egyrészt nagyon sok azonos jelzés van („fasc 1. No. 1., fasc. 8. No. 10." stb.) az iratanyag másmás gyűjteménybe tartozó egyes darabjain, másrészt levéltárunkban elég nagytömegű jelzesteien irat is található, melyet régebben csak egyszerű gyűjtéssel kezeltek; ezekről tehát annak idején semmiféle levéltári nyilvántartás sem készült (computus, conscriptiones, deposita, térképek stb.). Ezzel az itt csak vázlatosan érintett „belső" rendezési munkával kívánom a levéltárat alkalmassá tenni arra, hogy a közigazgatásnak hasznavehető támogatója legyen — s ezt tekinthetjük a levéltár eredeti rendeltetésének —, emellett azonban a levéltár betölthesse azt a szerepét is, melyre tudományos gyűjtemény jellegénél fogva ugyancsak alkalmas és hivatott. A rendezés munkáját kezdettől fogva nemcsak nagy érdeklődéssel kísérte, de a legmesszebbmenő támogatásban, is részesítette Gévay-Wolff Lajos alispán, aki a levéltár helyiségeit még az Eszterházáról történt visszaköltözés előtt rendbehozatta és mihelyt a körülmények lehetővé tették, kisegítő munkaerőt

1 is osztott be a levéltárba; ezenfelül a rendezés munkáját azzal is előbbre segítette, hogy teendőim sorából a levéltári ügykört nem érintő ügyek intézését, az 1 A levéltárban ma is állandó irodai munkaerő segédkezik, akit más hivatalok nem vehetnek igénybe. Az írásbeli munkák végzésére a levéltárnak írógépe is van. Lcvélt'hí Közleméngck. 10