Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: Tolna vármegye levéltára / 67–91. o.

TOLNA VÁRMEGYE LEVÉLTÁRA 79 dal az egészséges elhelyezést és a humánusabb bánásmódot követelte. A XIX. század elején azután általános lett a Tár* megyei börtönök, főleg a földalatti tömlöcök eltüntetése s azoknak legalább is egészségi szempontból való átépítése. Tolna vármegyének is jórészt földalatti tömlöcei voltak. Ezeket akarta kiüríteni és átépíteni és ugyanabban az épületben tisztviselői szállásokat is készíteni. De ugyanekkor a levéltárát is ki akarta bővíteni és a Helytartótanács maga is pártolta a vármegye ezen szándékát.

53 Közben elfogyott a vármegye pénze. 1807-ben ugyanis a vármegye az insurrectionalis kassza pénzét is felajánlotta az építéshez. Minthogy azonban a királynak a francia háborúra megint katonára és hadifelszerelésre volt szüksége, ez újabb kiadásokra kiürült az insurrectionalis kassza is. Most tehát a házipénztárt, az adózók garasait is elő kellett venni. Ezt viszont a kormányszék védte és kímélte, amíg csak lehetett és csak 1811-ben engedte meg, hogy hozzányúljanak; de ekkor is csak kíméletes takarékossággal.

54 Az építés megindult tehát, de nagyon lassan haladt. 1813-ban József nádor Szekszárdon járván, maga is megszemlélte az épülő vármegyeházat.

55 Még 1815-ben sem jutott az építkezés annyira, hogy az óhajtott új levéltári helyiség elkészült volna. „A Leveles \ Tárunknak szűke miatt" — írja a vármegye 1815 március 17-i felterjesztésében, — „más és a mostanyi Levél Tárnál sokkal nagyobb Leveles Tárnak építése okvetettlen szükséges volna."

56 1817-ben újra felírt a vármegye: Az épülete még mindig nem kész, de még a levéltárának sem tud „az irományoknak alkalmasabb és tágasabb helyre való elhelyeznetése végett" jobb helyiséget adni. üe most még egy újabb iratokat őrző helyiségre is szüksége volt. A Helytartótanács ugyanis a periratok gondosabb őrzését rendelte el. Ezután a periratokat csak rezervalis mellett lehetett kiadni és az ügyvédek viszont, ha a periratokba betekinteni kívántak, ezt csak ott, a helyszínén, a pertárban tehették. Ehhez azonban szükség volt egy külön pertári helyiségre; tehát még egy hivatalos szoba kellett. A vármegye így újabb költségekre kért engedélyt a házi pénztára terhére.

57 Évekig elhúzódott megint a dolog. A vármegye hiába 53 ü. o. Polit. Cott. 1805. f. 69. p. 7 54 U.o. 1811. f. 93. p. 3. 55 TT. o. 1819. f. 149. p. 1. 56 U. o. 1815. f. 74. p

; 1. 67 U. o. 1817. f. 108. p. 3. 1806. f. 29. p. 3.