Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Paulinyi Oszkár: Historische Blätter, H.4–5. (1931–1932). Archivalische Beilage der Historischen Blätter, H. 1. (1931) / 335–340. o.

336 ISMERTETÉSEK új kiadói az osztrák levéltári főhatóság, az Archivamt hivatalos támogatásával vállalták egy levéltári melléklet kiadását is, amelynek munkaterve a nem állami (községi, egyházi, családi) levéltárak leltárainak a közzétételét van hivatva szolgálni, A világszerte észlelhető ós legtöbbször nem éppen a tárgyi értékelés zsinórmértéke szerint végrehajtott önkéntes kulturális lefegyverkezes korszakában ez az elhatározás a viszonyok minden mostohaságán fölülemelkedő hivatássz:retétnek és az egészséges, minden — akár egyéni, akár korporativ — szűkkeblűségtől mentes intézeti szellemnek oly nemes megnyilatkozása, amely bízvást és méltán egyik lélekemelő mozzanata marad a bécsi Staatsarchiv házi történetének. De éppen a mi munkaterületünkön van a Staatsarchiv tisztviselőkarában fogant elhatározásnak egy általánosabb értelme is. Ujabb szimptomatikus bizonysága annak, hogy a levéltári szolgálatnak, jóllehet munkássága még csak nem is öncélú, hanem csupán egyik fegyverhordozó segédszolgálata a szellemi tudományoknak, a végzendő munka terhe mellett még e munkásságának legelemibb előfeltételeiért is állandó ha.rcot kell folytatnia és hogy emelkedésének egyedül járható útja az önsegély. A levéltár anyagának domináló jellegénél fogva — habár a folyóirat nem szorítkozik is kizárólag a Staatsarchiv anyagából merítő tanulmányokra — a Hist. Bl. újabb füzetei főként az újabb és legújabbkori, különösképen pedig az általános politikai s diplomáciai történetnek vannak szentelve. A két újabb füzet a következő tanulmányokat, illetőleg közleményeket foglalja magában. Bilger Ferdinand: „Grossdeutsche Politik im Lager Radetzkys" (4. füz., 1—36. 1.). Három, az egykorú nyilvánosság elé is került nyilatkozata alapján ismerteti É.-nek a német kérdésről vallott felfogását ós a frankfurti birodalmi gyűléshez való viszonyát, amely teljesen fedi a Schwarzenberg-kabinet álláspontját. A német kérdés, illetőleg annak szem előtt tartása, hogy Ausztria birodalmon belüli állásának megóvása érdekében a forrongó tartományokban elfoglalt erői mielőbb felszabadíttassanak, elhatározó módon befolyásolta Radetzky magatartását a novarai győzelmet követő fegyverszüneti és béketárgyalásoknál, ahol ő, a katona, képviselte a kímélet politikáját a kabinet fejének rideg, az ellenfél teljes legázolására törekvő követeléseivel szemben. Külön érdeme a tanulmánynak, hogy felhívja a figyelmet R. különböző, címükben inkább csak katonai tárgyat sejtető