Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Archivalische Zeitschrift, dritte Folge, 7. Bd. (1931) / 324–327. o.

ISMERTETÉSEK 325 ügy, iratkezelés, közigazgatástörténet) és diplomatikai (palaeográfia, oklevél-, iratolvasás, keletmeghatározás, oklevéltan, kronológia, kancelláriai gyakorlat, genealógia, címerés pecséttan) ismeretek, a jog-, gazdaság- és társadalomtörténetem, fakultatíve pedig a művészettörténelem s a lengyel nyelv képezik. A levóltárnoki pályára készülők a csak egyszer és ekkor is kivételesen ismételhető vizsga letétele után valamelyik porosz állami levéltárban félévig önkéntes gyakornoki szolgálatot teljesítenek s az így összesen két évre rúgó előkészítés után bizonyítványt nyerve, a szükséglethez irányuló kinevezésükig tudományos segédmunkásoknak alkalmazhatók. Az intézet felállítása s a levéltárnokképzés átszervezése a porosz levéltárügy fejlődéstörténetében méltán tekinthető korszakjelzőnek, bár természetesen csak a tapasztalatok fogják eldönteni, hogy a nagy és széles tanulmányanyag a specializálás kára nélkül valóban elsajátítható-e s hogy a hoszszadalmas és költséges előkészítés nem fog-e egyoldalú társadalmi kiválasztódásra vezetni. Max Heinnak a cikkéből, amelyben a königsbergi állami levéltárnak 1929/1930-ban kőből, vasból és üvegből emelt új épületét ismerteti, szempontok meríthetők a modern levéltárépítéshez. Gustav Túrba hosszabb tanulmányt bocsát közre az úgynevezett osztrák pragmatica sanctio sokat vitatott 1713 április 19-i okleveléről. Okfejtése arra az eredményre vezet, hogy az oklevél nem utólagos készítmény, hanem valóságos egykorú. Érdeklődésre számíthat nálunk is Rudolf Wiedermayemek a volt cs. és kir. külügyminisztérium 1908—1918. évi központi ügyvitelét ismertető értekezése. Az ügyvitel a miniszter kabinetje, a hat politikai előadó osztály s a 14 adminisztratív departementum között oszlott meg. A szerző ezek munkája mellett kimerítően tájékoztat a politikai ügyiratok fajairól, a politikai levelezés formájáról, a segédkönyvekről, a fogalmazásról, a kiadásról és a chiffre-osztályról is. Fridolín Solledemék a tanulmánya kapcsán, melyben a bajor világháborús „Kriegstelle

íí-k és „Kriegs wirtschaftestelle"-k (anyagközpontok, terményelosztószervek, behozatal-, kivitel-, árszabályozó testületek stb.) irattárainak a bajor állami főlevéltárba még idejekorán s csaknem hiánytalanul történt beszállításáról, rendezéséről, felállításáról, összetételéről és történeti értékéről szól, lehetetlen a mi még most is szerteszét kallódó, sőt jobbadán már el is pusztult hasonló irattárainkra jogos fájdalom nélkül nem gondolni.