Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Szabó István: Archivalische Zeitschrift, dritte Folge, 7. Bd. (1931) / 324–327. o.

326 ISMERTETÉSEK Jean Luhes „Technische Betriebsarchive" címen a nagy ipari üzemi levéltárakról értekezik. Ilyen levéltárt, mely megkülönböztetendő a túlnyomóan nyomtatványokat gyűjtő ,,Wirtschaftsarchiv"-tól, Németországban először a Kruppüzemben állítottak fel 1905-ben s a példa azóta számos követőre (Siemens-Schuckert Konzern, BorsigWerke stb.) talált. A cikkíró ismerteti az ilyen üzemi levéltárak célját és gyűjtési irányát s kifejti, hogy az üzem ügyviteli iratanyagából a levéltárba milyen adminisztratív, technikai, kereskedelmi iratok és nyomtatványok mennyi idő multán és hogyan helyezendők el. Frederkingnok az 1930. évi Archivtagon a levéltári anyag konzerválásáról tartott nagyérdekű előadását s az elhangzott hozzászólásokat más közlés alapján már ismertettük (Lev. Közi. 1931. évi., 329—331. L). A külföldi levéltárügy rendszeres ismertetésében ezúttal Svájcra (Emil Usteri: Aus der schweizerischen Archivgeschichte) s Észtországra (Otto Luv: Das Archivwesen in Estland) került a sor. Az előbbit azért is kiemeljük, mert a levéltártörténelem kevéssé kidolgozott középkorvégi századaiba visz vissza s olyan kérdésekről tájékoztat (a levéltárak elnevezése, az őrzési hely, a helységek biztonságossá tétele, levéltártolvajlások és -tűzvészek, a levéltár használata, leltárak, letétek stb.), melyek egyetemes vonatkozásúak. Az utóbbiban az alig évtizedes észt levéltárügy gyors fejlődéséről ós állásáról kapunk összefüggő képet. Ez a kép az észt állam levéltári szervezetéről sajátságos tagoltságot mutat. Az államnak ugyanis egymás mellett két központi levéltára áll fenn, az egyik Révaiban, a kormányzat központjában, amely a központi főhatóságok iratait átmenetileg 15 évre, a másik Dorpatban, az egyetemi városban, amely a régi anyag mellé a revali levéltárból 15 év után annak történeti becsű anyagát veszi át. Az anyakönyvek s az észt szabadságharc dokumentumai külön levéltárakban őriztetnek s az egész állami levéltárügy élén a levéltári tanács áll. Az irodalmi részben örömmel látjuk Paulinyi Oszkár kitűnő összefoglaló ismertetését a magyar levéltári irodalom 1907—1930. évi terméséről. Végül szükségesnek látjuk, hogy a kisebb közlemények közül megszívlelendő ajánlással idézzük J. S.-nek a levéltárnoki hivatás védelmében a nálunk sem ismeretlen úgynevezett levéltári „felfedezők"-kel szemben írott kis cikkét. Az' ilyen felfedezők adott esetekben arra is készek, hogy az ál táluk tett „felfedezés" eddigi elmulasztásáért az anyagot őrző levéltár levéltárnokainak szemrehányást tegyenek. A cikkíró