Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Házi Jenő: A magyar levéltárvédelem kérdéséhez / 319–323. o.

320 KISEBB KÖZLEMÉNYEK a magyar levéltárvédelemnek nem lehetséges. Ezek felállításához azonban pénz kell. Ennél a súlyos pontnál felfogásom szerint nem az a baj, hogy az jelenleg nincs, mert meggyőződésem szerint az állam nem lehet soha olyan szegény, hogy ne tudna, ha akarna, e célra áldozni, hanem az a baj, hogy a levéltárak fontosságáról és szükségességéről a képviselőket választó tömegnek halvány fogalma sincs és azoknak is aránylag kevés az érzéke, akiknek szavazatától függne a megoldás elfogadása; hogy azután mindezeken felül az előkészítés elé a különböző minisztériumi főtisztviselők, akik többször hatalmi túltengósben szenvednek, nem gördítenek-e alig legyőzhető akadályokat, ezt megjósolni nem tudjuk, de ennek lehetőségével mindenesetre számolni kell. Legszomorúbb, hogy a levéltárak és az úgynevezett közvélemény között egy légüres tér van, amelyet innét eltávolítani csak hosszantartó és szívós propagandával volna lehetséges. E propaganda eszközeit ós mikéntjét minél előbb meg kellene állapítani és azután azt céltudatosan alkalmazni a teljes siker kivívásáig. Ennél a küzdelemnél nem igen hangsúlyoznám, hogy négy vagy több, esetleg kevesebb kerületi levéltár állíttassók-e fel, mert csak a fokozatos felállítást gondolom keresztülvihetőnek és még kevésbbé tartanám célszerűnek beledobni a köztudatba a kerületi levéltárak székhelyéül szolgáló városok nevét, mert a városok egymásközti versengése a kérdés megoldását nem siettetné, hanem inkább hátráltatná. De vájjon addig is, míg e téren a tervezgetéseket végre a cselekvés fogja felváltani, ölhetett kézzel szemléljük-e a levéltári anyagnak napjainkban is tartó állandó pusztulását? Nézetem szerint ezt tenni semmiesetre sem szabad, haneoi ha az előzetes tájékozódások alapján a végleges rendezésre a kilátások bármilyen okból nem volnának kedvezőek, akkor ideiglenes megoldás céljából törvényhozás útján szabályozni lehetne mindazokat a levéltárvédelmi kérdéseket, amelyek a helyzetet addig is, míg a kerületi levéltárak felállítására sor kerülhet, lényegesen megjavítanák és amelyek az államnak semmi, vagy legfeljebb csak csekély költségbe kerülnének. Így például legszükségesebbnek látszik a selejtezés általános, úgy állami hivatalokra, mint hatósági önkormányzatok ós testületekre kötelezően kiterjedő szabályozasa; a levéltárak leltározásának elrendelése; a levéltárnokképzés megoldása, mert az 1.883. évi I, t,-c. 13. §-ának követelményét elavultnak, az életbe még nem lépett 1929. évi XI. t.-c. 4. §-ának intézkedéseit pedig szintén nem tartom