Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Házi Jenő: A magyar levéltárvédelem kérdéséhez / 319–323. o.

KISEBB KÖZLEMÉNYEK 321 szerencsésnek, hanem holland mintára felállítandó levéltári iskolának vagyok a híve. A lehetőleg egységes levéltárnoki státus megalkotása is igen fontos dolog. A hatósági önkormányzatok és testületek levéltárait állami felügyelet alá lehetne helyezni, a nem állami és nem hatósági levéltárakról pedig gondoskodni kellene, hogy azok a nemzeti kultúrjavak állagában, megmaradjanak stb. stb. A selejtezési szabályzatot természetesen csak tág keretekben lehetne a törvényben lefektetni, amelynek legfontosabb pontja elgondolásom szerint az lenne, hogy levéltári és irattári selejtezés a jövőben: csak az Országos Levéltár mellett működő levéltári bizottság előzetes engedélye alapján lehetséges. Ennek a levéltári bizottságnak lenne azután a feladata a törvény tág kereteit rendeleti úton az irattárak és levéltárak különfélesége szerint kitölteni, mert egészen más szempontok szerint kell eljárni a városi és ismét más szempontok szerint a vármegyei levéltárak selejtezésénél, hogy a bírói, pénzügyi, posta s egyéb állami hivatalok és önkormányzati testületek irattáráról itt ne is beszéljünk. Egyszóval annyi selejtezési utasítás jelenne meg, ahányfélék a levéltárak és irattárak. Mindezekből láthatjuk, hogy a levéltári bizottságnak az ügyköre egyedül a selejtezés szempontjából is rendkívül fontos lenne. Ide tartoznék még a selejtezések ellenőrzése is, sőt, ha szükségesnek mutatkoznék, úgy a selejtezések végrehajtására valóban szakképzett erőknek a kirendeléséről is gondoskodnék. A selejtezés jósága ugyanis nemcsak attól függ, hogy a selejtezési utasítás megfelelő-e, hanem leginkább a selejtezést végző levéltáros egyénisége a döntő tényező. Kezdő levéltárost, bármily tudással rendelkezzék is, ilyen munkával nem mernék megbízni, mert a tudás mellett sok-sok tapasztalattal is kell rendelkezni. A levéltári bizottság hatáskörébe lehetne utalni a levéltárvédelem egyéb kérdéseit is, így főleg a levéltárnokképzést. A levéltári bizottság felállítását pedig a magam részéről azért javasolnám, mert a túlságos központosításnak nem vagyok a híve és mert az Országos Levéltár érdekében valónak tartanám, hogy a hazai levéltárvédelem rendezésének roppant felelősségében mások is osztozzanak. E bizottságban juthatna szóhoz a vidék is, mi azért volna szükséges, mert nem találnám helyesnek, ha róla történik intézkedés nélküle. Ugyancsak e bizottságban helyet nyerhetne az Akadémia, a Történelmi Társulat és az egyetemek egy-két történelmi tanára stb., vagyis minden számottevő tényezőt Levéltári Közlem.éy^/ek 21