Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Gyöngyös város levéltárának török iratai : első közlemény / 287–318. o.

GYÖNGYÖS VÁROS LEVÉLTÁRÁNAK TÖRÖK IRATAI 289 mert ahol a lakosok átalányösszegben fizették adójukat, a pénzügyi hatóságokat a részletek: adóalanyok, házak számának változása, a végleges adóösszeg forrásai és összegyűjtésének módja, nem érdekelték. Azt mégis megtudjuk, hogy a lakosság fő jövedelmi forrását a szőlőmívelés és a vásárai képezik, olyan foglalkozás, illetve jog, mely jólét és magasabb kultúra forrása szokott lenni. A török kormányzat alatt azonban, főleg a lassú bomlás előrehaladtával, ezek is inkább csak bajt hoznak a lakosságra: a szüret Gyöngyösre csábítja a környék török szabadlegényeit, a zsold híján éhesen kóborló '„gäzi"-kat, a vásár híre meg éppen két határvidékről csődít Gyöngyösre minden kalandort és katonaszökevényt. Helyőrséget ugyanis a török nem tart Gyöngyösön s maga a város se rendelkezik olyan karhatalommal, amely a veszedelmes, káros elemeket vásáraitól távol tudná tartani. Ha aztán — főleg beborozott állapotban —• gyaurok és mohamedánok összeverekednek s egymást agyba-főbe verik, a török hatóságok a várossal fizettetik meg a vérdíjat és a bírságpénzt. Ezek a terhek idővel annyira gyakoriak s elviselhetetlenek lettek, hogy maguk a gyöngyösiek vásáraikban látják minden bajuk forrását s ők maguk kérik, hogy e sok áldozattal szerzett, régebben irigyelt privilégiumukat tőlük vonják meg, s vásáraikat tiltsák be. Az iratok egy további csoportja rendészeti ügyekkel foglalkozik. A város területén és határában végbement bűntettek és szerencsétlenségek, „melyeknél vér folyt", bírság alá estek s mivel úgy a kincstárra, mint az eljáró tisztviselők részére lényeges jövedelmet jelentettek, a hatóságok éberen figyeltek rájuk. Különösen gyakoriak voltak az ilyen ügyek Gyöngyösön a város határmenti fekvése miatt. A vásárra menő kereskedőnek, az utasnak élete és pénze úgy a török, mint a magyar végváriak részéről lesvetés, vadászat tárgya, melynek kapcsán a török hatóság szivesen keres ürügyet arra, hogy valamely falut vagy várost, melynek határában vagy állítólagos tudomásával főleg mohamedánokon sérelem esett, ezért felelősségre vonjon. — Szintén a határmenti fekvésből származó csapás volt a török rabok gyakori látogatása. A határszélen dívó rabfogdosás török áldozatai, túsz ellenében ideiglenesen kiszabadulva börtönükből, szinte sarcot vetettek ki a városra, hogy váltságdíjukat összeszedjék. Távolabbi vonatkozásban ebbe a csoportba tartoznak a felekezeti villongások, templomok birtoklásáért vezetett Levéltári Közlemények 19