Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: Gyöngyös város levéltárának török iratai : első közlemény / 287–318. o.

288 DR. FEKETE LAJOS adójának azt a részét, amit modern szóval egyenes vagy közvetlen adónak mondanánk, szabott átalányösszegben fizette (kesim, v. maktn*, v. mukäta'a), minek ellenében a kincstár a városba bevitt áru vámját és a bírságok egyes fajait a városnak engedte át. Ezen összeg nagyságát időnkint — az egész hódoltság alatt kétszer — szultáni rendelet módosította, esedékességének időpontját szintén magassabb hatóság, az újonnan felállított vilajetek szélesebb hatáskörrel felruházott pénzügyi megszervezője: a muharrir*' vilajet állapította meg. Az egyösszegben történt adózás aránylag kevesebb zaklatásra vagy visszaélésre adott alkalmat, de az adóhoz tapadó különféle sallangok meg a jogosulatlan adóemelési kísérletek miatt mégis szükségessé vált, hogy a bejlerbeji központok, sőt a konstantinápolyi kormány is eltiltsák a helyi hatóságok túlkapásait. Kétségtelen, hogy ilyen túlkapások főleg adóügyekben sűrűn fordultak elő. De emellett a helyi török hatóságok belátó, emberséges magatartásáról is meg kell emlékezni, mert amikor a város nagy Ínségében valóban támogatásra szorult, erre is van példa. Az 1674. évi gyöngyösi tűzvész után az egri és hatvani török agák 4 évre elengedték a város minden adóját, ami annál inkább értékelendő cselekedetük volt, mert ezzel az illetékesek tulajdonképen nemcsak az állampénztár bevételéről, hanem saját illetményüknek, zsoldjuknak egy részéről mondtak le. Távolról sem oly áttekinthető s nem is oly könnyen ellenőrizhető volt a nem-egyenes adók, közvetett szolgáltatások: illetékek, tized, vámok, a szabályszerűen ismétlődő ajándékok, a várak és hidak javításánál végzett honvédelmi jellegű közmunkák, előfogatok szolgáltatásának, illetőleg kiállításának kötelezettsége. Ezek ügyében a gyöngyösiek szinte állandóan panasszal látogatják a magasabb fórumokat, mire az utóbbiak egyre-másra bocsátják ki az újabb tilalmakat, mindannyiszor azt hangoztatva, hogy a hódításkor kialakult helyzettől, melyet jogalapnak kell tekinteni, eltérni semmiképen nem szabad. Tény azonban, hogy különféle illetékek, főleg vámok, a hódoltság folyamán mégis az eredeti összegnek közel kétszeresére emelkedtek. Már az eddig érintett iratokból is bizonyos fokig képet kaptunk a város gazdasági életéről. Sajnos, részlet-adatok erre nézve iratainkból nem kerülnek elő, vám- vagy tizedlajstromok, vagy hasonló összeírások irataink között nincsenek, sőt a házak vagy kapuk száma sincs feljegyezve,