Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Ila Bálint: A Thurzó család levéltára / 12–66. o.

26 DR. ILA BÁLINT A nádori főtitkári teendőket Szikszay István királyi táblai ülnök látta el. Tanult a wittenbergi egyetemen.

72 A kancellária tagjainak kiválogatásánál általában az a szempont érvényesült elsősorban, hogy ezek a magyar közjogban jól kiismerjék magukat, hiszen feladatuk mindenekelőtt arra irányult, hogy semmi olyat ne engedjenek megtörténni, ami uruk, az ország törvényei és szokásai szerint biztosított jogainak prejudikálna.

73 Ez a szempont viszont már eleve kizárja, hogy erre a szolgálatra mást alkalmaztak volna, mint nemesembert. Szolgálatuk szerződéses viszonyon alapult, hivatalbalépésükkor az úrnak esküt tettek és reverzálist adtak.

74 A fent elsorolt familiárisok egyikének eskümintája sem maradt ránk, de mivel minden magasabbrangú familiáris esküje ugyanaz volt, alapul vehetjük Thurcsányi János bajmóci prefektus esküjét 1621-ből.

75 Esküszik, hogy a várat urának megtartja, ennek titkait megőrzi, jövedelmeit gyarapítani és minden kárt tőle elhárítani igyekszik. Ha bármit is hall, ami urára veszélyt jelent, azt neki azonnal jelenti. Az eskü szövege az lehetett a belső familiárisoknál is, nagyon ki lehetett azonban hangsúlyozva a titoktartás, ami e szolgálatnak alapja volt.

76 Udvartartási utasítás csak Thurzó Imre idejéből maradt reánk, ami nagyrészt ugyan atyjának udvari rendjét Örökítette meg, mégis éppen tárgyunkra semmit sem találunk benne, ami érthető is, hiszen atyjának nagy kancelláriája halála után feloszlott. Mindössze a titkárokra jegyez meg annyit, hogy az udvarban legyenek.

77 A fennmaradt iratok szerint azonban Thurzó György is megkívánta, hogy 72 Franki, i. m. 319. 1. (1597.) 73 V. ö. erre az 56. jegyzetet, ahol éppen ez a momentum domborodik ki. 74 Krausz János 1615-ben kéri Thurzót, hogy egy esküdt bizalmas emberét küldje hozzá Nagyszombatba, akire minden megtudott titkot rábízhat. A komornyikot, Armbrusztert ajánlja. Fasc. 7. No. 67. — Thurzó Kristóf hites főszolgái, akikre bízza Özvegyének megvédését Szepesvárában, a prefektus, az udvarbíró, a fő- és viceporkoláb. 1614 április 1-én Szepesvárában kelt végrendelet 13. pontja. Irreg. 14. fasc. — Thurzó Szaniszló JEírabécius Jánost, főfamiliárisát és consiliáriusát, „erős reuersalisa" alapján vonja felelősségre 1619-ben. Levele Vitéz Imréhez, 1619 március 1, Sempte. Irreg. 11. fasc. 75 NRA. 43§/3. (1621.) 76 V. ö. a 74. jegyzetet. — Ugyanígy találjuk ezt a német fejedelmek udvartartásánál is, V. ö. erre pl. János Frigyes pomerán herceg udvari utasítását a tancsosoknak és a kancellária alkalmazottainak. Deutsche Hofordnungen, i. m. 109—111. 1. 77 Kiadva Rimay János államiratai, i. m. 214. 1.