Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent országos levéltárának története / 223–255. o.

A LELESZI KONVENT ORSZÁGOS LEVÉLTÁRÁNAK TÖRTÉNETE 225 Az egyre növekvő levéltárral kapcsolatban a hiteleshelyi működés keretei között már kezdettől fogva bizonyos levéltári tevékenységet is megfigyelhetünk. Ide sorozható az oklevélmásodlatok és transsumptumok kiállítása, valamint oklevelek és pénzösszegek deponálása. Ez a munka már bizonyos rendszerességet és tervszerűséget kíván a levéltár kezelésében s az állandóan növekedő új anyag elosztásában. Sajnos, erre vonatkozólag igen kevés közvetlen adattal rendelkezünk. Abból azonban, hogy a requisitiós mandátumokra a parpéldányokat mindig ki tudják állítani, okvetlenül az őrzés gondosságára s az anyagnak valamelyes — akkor célszerűnek tartott — beosztására kell gondolnunk. Az oklevelek több csoportra oszlottak s az egyes csoportok külön zsákokban lehettek elhelyezve. Az oklevelek ugyanis (főleg a XIII. és XIV. századból valók) sok rétre vannak összehajtva, amire nem lett volna szükség, ha szekrényekben tartották volna eket: sőt ez esetben ez az eljárás célszerűtlen is lett volna, mert a sokrétű pergamenlap — különösen az első összehajtás után — rugalmasságánál fogva szét akar nyílni s ezáltal megnehezíti a. kezelést, hacsak nincs a többivel, talán zsákban összepréselve. Az egyes zsákokon a requisitor munkájának megkönnyítésére tartalmuknak megfelelő jelzőlapokat alkalmaztak, például: Varia fragmenta,

10 vagy: Privilegia.

11 A levéltár kezelésének ez a módja főleg a megszaporodott levéltári anyag miatt a XIV. század vége felé nem felelt meg többé a kor igényeinek. E primitív módszer mellett ugyanis sok oklevél elveszett, másrészt a keresés rendkívül időrabló munkát kívánt a requisitortól, mert az összehajtogatott okleveleket sorra ki kellett teríteni, s fáradsága sokszor nem is hozta meg a kívánt eredményt. Ügy látszik, ennek a hosszadalmas munkának a megkönnyítésére vezetik rá a XIV. század második fele óta az összehajtogatott oklevélre annak rövid, néhány szóból álló tartalmát. E regestakészítés kezdetét nehéz megállapítani, mert igen valószínű, hogy utólag azt a régebbi oklevelekre is rávezetik, amint megtették ezt az első registrumok szövegénél is.

12 De ez a módszer sem bizonyult alkalmasnak, mert tovább kísérleteznek, míg el nem jutnak az oklevélszövegek megőrzésének legbiztosabb és kikeresésének legkönnyebb módjához: a registrumvezetóshez. E kísérletezés egyik fázisa a chirographálás. Főleg á 10 Leleszi o. lt., Bercs.-akt., XXXI. Fasc, 11., 24. és 31. sz. 11 U. o., 1380, 1. sz. 12 L. a registrum okról szóló részt. Levéltári Közlemények 15