Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

218 DR. SULICÁ SZILÁRD # egyes birtokosok részéről, tág teret nyitunk ezáltal annak, hogy multunk oklevélkincsei általános és részletes történelmünk pótolhatatlan kárára végkép megsemmisüljenek."

30 — A nyomtatványi osztály részére pedig a személyzetszaporítást így képzeli elfogadhatónak: ,,3) a könyvtárba (nyomtatványok gyűjteménye) tartozzanak az összes könyvek, hírlapok, nyomtatványok ós metszetek s a könyv és kézirattár összes folyóügyei. — 4) A könyvtárban következő tisztviselők szükségesek: 1 könyvtárőr, 3 könyvtárnok (segódőr,) 1 hírlapőr (segédőr) és 2 írnok."

81 Ez Radvánszky javaslatából a könyvtárra vonatkozó rósz lényege, mely egyúttal igen hűen visszatükrözteti az új igazgatónak, Majláth Bélának egész könyvtári programmját. A javaslat jelentősége éppen ebben nyilvánul meg. Igaz, hogy ez a javaslat a könyvtár osztályainak szükségletei, Majláth és Csontosi kívánságai tekintetében a minimumot jelenti. De így is világosan fel lehet benne ismerni Fraknói programmjának kontúrjait, az annak végrehajtásához és kiépítéséhez szükséges későbbi kiegészítéseket, melyek lényegükben a legújabb időkig sem változtak meg. A levéltár szempontjából ez a programm és ez a javaslat két okból fontos. Először azért, mert a szükséges orvoslást nem a valóságos helyzet és az előrelátható nagyarányú gyarapodás alapján és figyelembevételével javasolja, hanem egy régi, már teljesen elavult statisztikai kimutatás alapján. Már abban a pillanatban, mikor ez a javaslat megtétetett, a levéltári anyag állaga éppen kétszer akkora volt, mint a kimutatásban feltüntetett szám. Ebből logikusan az következik, hogy a minimális és úgysem elegendő személyzetszaporításnak a kéziratok gyűjteményében kétszeres arányúnak kellett volna lennie és lett is volna e szerény javaslatban, ha csak a valóságos helyzetet veszik alapul, figyelmen kívül hagyva az előreláthatóan bekövetkezendőket. Mert ha ezekre is figyelemmel vannak, akkor a javaslat által indítványozott munkaerőlétszám szaporítási aránya még nagyobb. A másik fontos dolog az, hogy Radvánszky javaslata a kézirattári-levéltári kérdés megoldásánál mindenben a Fraknói-Csontosi-féle felfogást veszi alapul. így a javaslat még annak teljes végrehajtása esetében sem valósította volna 30 Magyar Könyvszemle, 1881. 40—41. L 31 U. o., 42. 1.