Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

• A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 217 teményeiről készítendő szakkatalógusok kiadására, továbbá rendszeres nagy könyvtárrevíziók végzésére. Végül megfelelő bebútorozást ajánl az összes gyűjtemények részére, de különösen a hírlapok külön elhelyezésére. Egyben nagyobbmérvű személyzetszaporítást kér az egész vonalon: a tisztviselőknél épp úgy, mint a szolgáknál. A tisztviselői karban a személyzetszaporítást így képzeli és indokolja, még pedig először a kézirattárban: „1) a kézirattárba tartozzanak ezentúl az összes kódexek, kéziratok, oklevelek, levelek s az összes örök időkre letett családi levéltárak. Ezeknek őrzése és kezelésére egy kéziratőr (custos) és 2 levéltárnok (segédőr) neveztetik ki; hozzájuk adatik egy írnok. — 2) a kéziratok őrének, levéltárnokainak és Írnokának kötelesség"} a kéziratok és oklevelek nyilvántartása, rendezése, őrzése, lajstromozása, a kutatók részére való kiadása és elhelyezése, illetőleg a rendezett anyagnak tudományos feldolgozása és a közönséggel való megismertetése. — Csakis ezen szervezet mellett lesz lehetséges, hogy a Nemzeti Múzeum kézirattára tökéletesen használható legyen és hogy a múzeum elvállalt kötelezettségeit is teljesíthesse. A kézirattárban jelenleg 13.000 darab kézirat és mintegy 50.000 darab oklevél és levél várja a rendszeres s a tudomány mai igényeinek megfelelő lajstromozást; hogy ezen munkálatot minél előbb kell teljesíteni, az kétségbe sem jöhet, mert a kézirattárak jó lajstromok nélkül majdnem használhatatlanok. És ha tekintetbe vesszük a terjedelmes anyagot, — a javaslatba hozott tisztviselők száma tulajdonképen kevés ezekhez képest; tekintetbe vévén azonban államháztartásunk nem éppen virágzó anyagi helyzetét, elegendő arra, hogy bár hosszabb idő alatt, de mégis elkészülhessenek a kívánt munkálatokkal. — Az utóbbi években kivált az oklevelek száma igen nagymértékben szaporodott a Nemzeti Múzeumban elhelyezett 10 különböző családi levéltár által. — A múzeum örömmel fogadta és fogadja a családi levéltárak örökletételét; el is vállalja minden egyes esetben rendezését és a lajstrom elkészítését és azt, hogy a lajstromok másodpéldányát az illető családoknak záros határidő alatt átadja; ebbeli kötelezettségét azonban még eddig egy esetben sem teljesítette és nem is teljesíthette, mert nincs reá elegendő ereje és ideje. — Az ily eljárásnak következése az lesz, hogy egyes családok ezentúl tartózkodni fognak, hogy nagybecsű levéltáraikat a Nemzeti Múzeumban helyezzék el. Miután pedig köztudomású dolog, hogy levéltáraink, mióta azoknak jogi jelentősége megszűnt, nem részesülnek kellő gondozásban az