Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

206 DR. SULICA SZILÁRD fejlődését a legnagyobb és legdöntőbb mértékben befolyásolta. Ez az új módszer, mely oly előre nem sejtett arányú hatással volt a múzeumi levéltár növekedésére, jellegére, jelentőségére és egész további fejlődésére, a családi levéltárak örökletéteményezésének intézményes rendszere volt. Olyan lehetőség volt ez, mely különösképen alkalmasnak bizonyult a könyvtár levéltári anyagának nem remélt gyorsaságú és hihetetlen arányú gyarapítására. Ennek oka és magyarázata abban van, hogy a letéteményezés rendszere, szabályzata igen szerencsés módon tudta egyesíteni a letéteményező családok érdekeinek legnagyobbfokú megvédelmez ését a tudomány és az intézet általános nagy érdekeivel. A letéteményező családok, tulajdonjoguk ós egyéb kedvezmények biztosítása által, rendkívül előnyös helyzetbe kerülnek, viszont ugyanakkor az intézet szívesen kölcsönzi oda erkölcsi és tudományos presztízsét és hoz egyéb áldozatokat is a nagy közművelődési, tudományos és nemzeti célok kedvéért. Ily indokok és körülmények mellett nem csoda, ha ez a letóteményezési rendszer folyton éltető forrásává vált a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának és gyarapodásának. Így tehát a Múzeumi Levéltár naggyátótele szempontjából az 1876. év, amikor az első családi levéltár örökletétképen bekerül az intézetbe, fordulópontot jelent. 1875 október 15-én Nagykálióban tartott családi gyűlésen a Kállay-család tagjai elhatározták, hogy levéltárukat örökletéteményképen felajánlják a Magyar Nemzeti Múzeumnak, 1876 június 28-án pedig e gazdag és kiváló-fontosságú levéltár fel is szállíttatik a Széchényi-Könyvtárba. Ez az aktus óriási jelentőséggel bírt. A Kállay-család levéltára egyike a legnagyobb jelentőségű levéltáraknak. Több mint 7000, illetőleg a későbbi kiegészítésekkel együtt több mint 8000 darabból áll, ezek közül pedig 6000-en felül van benne a középkori anyag, 48 darab pedig az Árpád-korból való. Két, arany függőpecséttel ellátott oklevele II. András és IV. Béla korából a nem mindennapi ritkaságok közé tartozik. A politikai és köztörténeti vonatkozású anyag sinos kis mértékben képviselve, már a XV. századtól kezdve. Midőn tehát a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának újonnan bevezetett specialitása, a levéltári anyagnak az örökletéteményezós által való gyarapítása éppen a Kállay-család levéltárával kezdődik meg, ez a szerencsés véletlen a további fejlődésre nézve nagyon biztató jelnek tekinthető. A szerencsés példa követése nem is soká várat magára. Még ugyanazon 1876 év szeptemberében ugyanígy kerül be a múzeumi