Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 205 dezkedni s lehetett volna csak hozzáfogni. A programmnak szerencsétlensége az volt, hogy sem életbeléptetése idejében, sem azután nem állottak rendelkezésre a megvalósításhoz szükséges eszközök. Már felállítása pillanatában is tisztában kellett hogy legyenek tervezői a nehézségekkel. Rögtön segíteni a helyzeten új munkaerők alkalmazásával nem tudtak. Annyira kétségbeesettnek azonban még sem látszott a helyzet, hogy már a megkezdéstől is visszariadjanak. Ellenkezőleg, a remény táplálta, tüzelte az új rendszer megindítóit, hiszen —• vélhették — a helyzet csak pillanatnyilag- kedvezőtlen, talán már a közel jövő meghozza a szükséges gyógyítást: a személyzetszaporítást. Ha a nyomtatványi osztályban végre lehetett hajtani a gyökeres rendszerváltoztatást, úgy ez nem maradhat el a kéziratok gyűjteményében sem: a felső felelős fórumok úgy, amint meg tudták érteni a nyomtatványi osztályban végrehajtott gyökeres rendszerváltoztatás szükségességét, előbb vagy utóbb itt is, ebben az osztályban is meg kell, hogy értsék és meg is fogják talán ugyanazt érteni. Különben sem lehet az elmaradt helyzettel szemben újszerű intézkedéseket nem alkalmazni. A vezetőségnek ez kötelessége. Bizonyára ily természetű gondolatokkal telve fogtak hozzá Csontosi és Fraknói a reformok bevezetéséhez. Egyébként is az egész Fraknói-Csontosi-féle korszak aránylag oly rövid ideig tartott, hogy az alatt a jövőben való reményt a helyzet javulására nézve csakugyan nem volt szabad elveszteni. Ilyen jogos reményekkel eltelve Csontosi megkezdhette a munkálatokat minden irányban, az új szellemben. Az azonban, ami a remények gyors teljesülését leginkább megakadályozta, nem az elmaradt személyzetszaporítás volt elsősorban, hanem egy új, számításba nem vett momentum. Fraknói általános könyvtári programmjához híven a könyvtár gyűjteményeinek minél nagyobb arányú szaporítását minden eszközzel elő kellett segíteni. Vásárlás és ajándék útján a levéltári anyag is igen kiváló gyűjteményekkel gyarapodik a Fraknói-korszakban. Így a már említett Tunyogi és Nagy István-féle gyűjteményeken kívül a Torma Károlyféle gyűjtemény, továbbá a Rumy-család, Kisfaludy-, Bükkés Sitkey-családokra vonatkozó iratok kerülnek a könyvtárba ez időszakban. Az általános könyvtári gyakorlatban addig ismert gyarapodási módokon túl azonban a levéltári anyagnál éppen a Csontosi-Fraknói-fóle érában jelentkezik először az anyag gyarapodásának az az új lehetősége, mely az egész múzeumi levéltári helyzet további alakulását és