Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 199 Fraknói noha — különösen a nyomtatványi osztályban — teljesen frissen és gyökerestül szanált viszonyokat vett át, mégsem kapott mindenben könnyű helyzetet. Programmpontjainak és intézkedéseinek szükségszerű felállítása és végrehajtása ezt világosan bizonyítja. Egész helyzetét azonban leginkább a kéziratos csoportok osztályának állapota nehezítette meg. Amíg a nyomtatványi osztályban foganatosított intézkedései a szanálási előzmények után elég eredményesek kellett, hogy legyenek, — a kéziratgyüjtemények osztályában az elhanyagoltabb állapot miatt nem volt rá módi, hogy mindenben rögtöni gyógyító hatással bíró intézkedéseket találjon ós léptessen életbe. Pedig itt ugyancsak alapos gyógyításra, rögtöni segítségre volt szükség: a feldolgozatlanul álló anyagtömeg mielőbbi feldolgozására, az e munkáknál esetleg szükségesnek mutatkozó újítások bevezetésére és a további gyarapítások kérdésének megoldására. Tehát a Fraknói-Csontosi éra kezdetén a kéziratos anyag osztályában két adott körülménnyel találkozunk: egy kedvezőtlennel és egy kedvezővel. A kedvezőtlen körülményt a már hangsúlyozott lajstromozási, regesztázasi restanciák jelentették. Ezt a bajt lett volna hivatva ellensúlyozni a másik, a kedvező körülmény, mely a két új tisztviselő rátermettségében és kiváló szaktudásában volt megadva. Fraknói Vilmos mint vérbeli történész és mint a középkori kéziratok alapos ismerője, másrészről pedig Csontosi János mint elsőrendű szakértő a középkori kodikológia terén, mint elég jó diplomatikus ós levéltári szakértő a legteljesebb mértékben jelentették az erkölcsi és szellemi garanciát arra nézve, hogy a kézirattári-levéltári osztály részükről nem fog mostoha bánásmódban részesülni, ellenkezőleg, hogy ők igyekezni fognak e csoport bajain minél többet segíteni. Ennek megfelelően midőn Csontosi 1875 végén megkezdi a kézirat-gyűjtemények osztályában a komoly ós intenzív munkálatokat, két nagy és nehéz feladat nehezedik rá: egyrészt a hét év óta felgyülemlett, több mint tízezer darabnyi gyarapodás rendezése, másrészt pedig a Paur, Véghely, Supala áital megindított regesztázasi munkálatok folytatása ós befejezése, melyek az új, nagymérvű szaporulat következtében fokozottabb energiát és több munkaidőt követeltek. Két oly feladat volt ez, melynek becsületes végrehajtásához egy ember munkaképessége nem bizonyulhat elegendőnek, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a kézirattári-levéltári osztály nem lezárt, hanem fejlődő gyűjtemény, melynek igazi, rohamos gyarapodása éppen a Csontosi-Fraknói-érában kezdő-