Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 197 felsorolt cselekedetek és programmpontok rövid négyéves időszaknak keretei között mozognak. Ily rövid idő alatt ennyi pozitív eredmény felmutatása, illetőleg ennyi programmpont komoly kitűzése és a végrehajtásukra való még komolyabb törekvés nem mindennapi dolog. De ennek horderejét legjobban bizonyítja az a második megállapítás, hogy Fraknói Vilmos 1875—79 között olyan programmot adott, melynek kereteit a Széchényi-Könyvtár a következő ötven év alatt sem tudta átlépni, vagy kibővíteni. Fraknói a Széchényi-Könyvtár nyomtatványi osztályának munkálataiban nem volt reformátor — hiszen a gyökeres változtatásokat, a könyvek szakszerű felállítását és feldolgozását nyugateurópai mintára, müncheni módszer szerint, nem ő, hanem Barna Ferdinánd végezte, — mégis a könyvtár történetében és fejlődósében Fraknóinak maradandó érdemei vannak. Azok az intézkedések, melyeket ő az új rendszer kiépítésére, fentartására és az egész intézet gyarapítására, fejlesztésére és reputációjának öregbítésére életbe léptetett, oly helyénvalóknak és mintaszerűeknek bizonyultak, hogy a későbbi vezetőség az adott viszonyok között nem tudott azoknál jobbakat alkalmazni a statusquo fentartására és előbbrevitelére. Fraknói programmja végig megtalálható azóta is a könyvtár további fejlődésének egész időszakában és az ő programmjában megnyilvánuló gondolatok és eszmék mind visszatérnek, előbukkannak a későbbi igazgatók programmjában, működésében, akik úgyszólván alig tudnak és alig képesek más eszközökkel, más gondolatkörrel vezetni az intézetet. Majláth Béla, mint közvetlen utód, még legközelebb áll Fraknóihoz. Mindenben a leghűségesebben igyekszik követni és utánozni. Fejérpataky talán kevósbbé észrevehetően, de teljesen ugyanezt cselekszi. Oly kiváló szellemi képességekkel áldott előd után Majláth Bélának nem is nagyon lehetett más ambíciója, mint az átvett örökséget ugyanazon a színvonalon megőrizni és miután rátermettsége megvolt, a helyzetet nagyjában sikerült is neki fenntartani azzal a különbséggel, hogy minden energiáját nemcsak a statusquo fenntartására és esetleges fejlesztésére, hanem igen nagy mértékben új, a Fraknói Vilmos idejében még kevésbbé érezhető nehézségek elleni küzdelemre kellett fordítania. T. i. a könyvtár második korszakában, Majláth Béla idejében lép fel először fenyegetőbb módon a könyvtár gyűjteményeinek nagyarányú növekedése következtében a könyvtári kétfejű hidra: egyrészt a fokozatosan növekedő helyszűke, másrészt az állandó munkaerőhiány. Ez a két