Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

198 DR. SULICA SZILÁRD nagy hiány volt az okozója az intézet életének első felében is minden bajnak, minden elmaradottságnak; csak ezeknek látszólag teljes, de valójában csupán ideiglenesnek bizonyult legyőzése tette lehetővé annak idején a második, a modern korszak elkövétkezését. Majláth igen bátran nézett szembe a folyton súlyosbodó helyzettel és igen energikusan küzdött ellene, teljes eredményt mégsem tudott elérni. Pedig egész küzdelmében a Fraknóitól tanult módszerrel dolgozott. így Fejérpataky íjászlónak még nehezebb helyzetet hagyott örökfeégüli. ÉSÍ [miutájn Fejérpataky egyéniségéből ehhez a küzdelemhez a szükséges nagymérvű energia hiányzott, egyenlőtlen erőviszonyok között, úgyszólván teljesen kilátástalanul, volt kénytelen felvenni a harcot. Fejérpataky könyvtárigazgatóságának a tragikuma éppen abban nyilvánult meg, hogy hosszú működése alatt az egyenlőtlen harcot a kétfejű hidra ellen okvetlenül el kellett veszítenie. Ügy a Majláth, mint a Fejérpataky által képviselt újabb időszak ós rendszer a Széchényi-Könyvtár irányításában kénytelenek voltak teljesen és csupán a Fraknói által mutatott intézkedések, gondolatok ösvényein haladni, anélkül, hogy mindenben ugyanazt az eredményt, amit Fraknói esetleg elérhetett volna, ők is el tudták volna érni. Ha Majláth és Fejérpataky jelentései a könyvtár állapotáról hű tükrei az akkori helyzetnek ós működésüknek, akkor e jelentések tanulmányozásából okvetlenül meggyőződhetünk arról, hogy ők mindketten kénytelenek voltak Fraknói programmját mindenben magukévá tenni, sőt azt az elérhető maximumnak tekintették. Ezt nem az ő működésük értékelésének csökkentésére említjük — hiszen Fraknóit utánozni tudni nem okvetlenül könnyű és nem dicstelen dolog, — hanem tisztán csak ama kiindulópontunk céljának folytatásául, hogy Fraknói rövid könyvtári működésének értékét és jelentőségét a valóságnak megfelelően lefessük, érdemeinek hangsúlyozását alátámaszszuk. Abban azonban, hogy Fraknói a programmját megtudta konstruálni és bizonyos határig végre is hajtani, nem csekély része volt kiváló két tisztviselőtársának: Barna Ferdinándnak, aki annak idején az egész könyvtárrendezést vezette ós végezte volt, és a kéziratgyüjteményhez beosztott, újonnan kinevezett Csontosi Jánosnak. Különösen Csontosi volt Fraknóinak mindenben jobbkeze, kiváltképen a Magyar Könyvszemle szerkesztésében, az ehhez fűzött intencióiban és a kéziratos csoportok gyűjteményében bevezetett újításaiban.