Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

188 DR. SULICA SZILÁRD évtizeden keresztül csak egy rendiszeres tisztviselője volt: a könyvtárőr. A külső bajokon segített az új, büszke épület és a megkezdett bebútorozás s most a belső baj: a személyzethiány gyógyítása lett volna soron. De az ekkor következő nagy történeti események és változások és a szabadságharc utáni súlyos évek erre nem voltak alkalmasak. Így a gyűjtemények megfelelő tudományos feldolgozása s ezáltal a nagyközönség részére hozzáférhetővé tétele továbbra is alig halad s úgyszólván marad minden a régiben. Az új épület: raktárhelyiség, a gyűjtemények bizonyos részeikben: hozzáférhetetlen, nyers raktári darabok. Különbség és javulás a múlthoz képest csak annyi, hogy a raktár most már állandó helyen van és a gyűjteményeknek nem kell vándorolniuk. De így is még jódarabig eltemetve maradnak, igazi hivatásuktól elzárva. A levéltári anyag tudományos nyilvántartása és rendezése tehát egyre késik. Mátray Gábor könyvtárőr ugyan végzett rendezési munkálatokat a kéz iratgyűjtemény ben is, de a levéltári anyag regesztázására már nem maradt ideje. Mégis a regesztázás, ha kisebb mértékben is, főleg szerencsés véletlen következtében, az ötvenes évek vége felé megkezdődik. Aki megkezdi, nem szigorú értelemben vett könyvtári tisztviselő, hanem csak félig az s különben is igen rövid ideig alkalmazásban állott ember. Ez Paur Iván, a kiváló régész, kit 1855 szeptember 24-én nevezett ki a helytartótanács 30 forint havi fizetéssel régiségtan és könyvtári Írnoknak. Paur e minőségében 1858 szeptember 20-ig szolgált, mikor lemondott, mert a Széchényi-család kinevezte a család levéltárnokának. Mivel eddigi tudományos hajlamai is inkább a régiségtár felé húzták, természetes, hogy a múzeumnál töltött idő nagyobbik részét a régiségtárnak szentelte. A könyvtárban egy évig sem működött, de ezalatt, régész létére, a kéziratgyűjtemény okleveles részével foglalkozott. Rövid, ideiglenes működését leginkább a két Schedius Lajosnak annakidején önként vállalt lajstromozó munkálkodásához hasonlíthatjuk. Paur Iván az ötvenes évek második felében kezdte meg az okleveles anyag regesztázását. Dolgozott rajta teljes buzgalommal majdnem egy évig s szorgalmának eredménye több mint ezer pontos regeszta elkészítése lett." Ez képezi 10 Csontosi János, A nemzeti múzeum oklevélgyűjteménye. Magyar Könyvszemle, 1877. 39. 1. Csontosi ebben a cikkében is azt állítja, hogy Paur e rövid idő alatt „többezer oklevélnek regestáit mintaszerű pontossággal készítette" és Paur elhalálozása alkalmával írt rövid megemlékezésében is ugyanezt emeli ki: „az ötvenes években a nemzeti múzeum könyvtárában mint szerény állású hivatalnok ő kezdte meg a könyvtár okleveleinek' lajstro-