Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Sulica Szilárd: A Múzeumi Levéltár kialakulása / 177–222. o.

A MÚZEUMI LEVÉLTÁR KIALAKULÁSA 189 a levéltári anyagnak első pontos és részletes lajstromozását. És ezt a munkálatot a 60-as években megismételte Véghely Dezső, a „Hazai Okmánytár" egyik szerkesztője, természetesen megint csak ideiglenes, benevolus áldozatkészséggel. Ez által lehetővé vált, hogy a múzeumi levéltári anyag nemcsak megfelelő elhelyezést, hanem, kis részletében, elfogadható feldolgozást is nyerjen. Az elért, aránylag szép eredmény szépséghibája, létre jövetele kísérő körülményeiből következőleg, a tartósság hiánya volt. A baj ott volt, hogy az egész regesztázás csak alkalmi és ideiglenes jelenség, nem pedig állandó, hivatalos jellegű feladat, vagyis az, hogy akik csinálták, nem voltak a könyvtár állandló, csak e munkára kinevezett tisztviselői. De a megkezdett szerencsés fordulatban mégsem áll be teljes visszaesés, ellenkezőleg bizonyos határig kedvező és a levéltár történetében egyébként is igen jelentékeny lépés történik az 1866. évben. Ekkor ugyanis március 15-én kelt udvari rendeletével a magyar kir. udv. helytartótanács új állást szervezett a könyvtárban, még pedig kimondottan a kézirat- és oklevélgyűjtemény részére. így, miután 1860-ban Barna Ferdinánddal betöltötték a 40 éve üresedésben levő második könyvtári állást, most az újonnan rendszeresített harmadik könyvtári állásra Supala Ferencet nevezték ki. Ez a kinevezés úgy a kézirattári, mint a levéltári osztály történeti fejlődésében igen fontos állomást jelez. Midőn 1846-ban egy könyvtári teremnek a bebútorozása, kimondottan a kéziratos anyag elhelyezésére, a könyvtár kéziratos gyűjteményét a nyomtatványok gyűjteményével teljesen koordinált és különálló csoporttá jelképileg felavatta, ez a gondolat akkor még csak félig tudott teljesülni. A teljesülés befejezése csak húsz év múlva következett be, még pedig éppen egy külön tisztviselőnek az egész kéziratos anyag vezetésére szánt kinevezése által. Az igaz, hogy Paur Iván és Véghely Dezső kizárólag az okleveles anyag feldolgozására vállalkoztak, Supala Ferencet pedig az egész kéziratos gyűjtemény rendbentartására nevezték ki. így tisztán szűkebbkörű levéltári, illetőleg a momentán gyakorlati eredmény szempont jámozását, melyekből több ezerét dolgozott fel. Az ő cédulái a könyvtár oklevél katalógusának alapját képezik s szabatosságuk által tűnnek ki" (Magyar Könyvszemle, 1889. 366. 1.). Ezt a kifejezést „több ezerét" túlzottnak tekintjük, nemcsak a rövid időszak miatt, amíg Paur a könyvtárban dolgozott, hanem azért is, mert Csontosi egy másik megállapítása szerint 1867-ben 4046 oklevélből csak 1468 volt regesztázva. (Magyar Könyvszemle, 1885. 13. 1.)