Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban / 157–176. o.

160 VEGYES KÖZLEMÉNYEK veluti de violentia, de spoliatione, de usuris et similibus. Alié verő sunt de privilegiis, de protectionibus, de confirmationibus et indulgentiis et huiusmodi, que ex beneíicio papé . impetrantur et ex púra eius conscientia debent emanari."

10 A pápai udvar szokása szolgált azután mintául Európa csaknem minden államában, ahol a kormányzatot modernül akarták berendezni. Egy híres olasz jogtudós,

11 kinek művét, mely még a „Libellus de formis petitionum" előtt keletkezett, 1215-ben a bolognai egyetemen megkoszorúzták, külön fejezetben foglalkozik a császárhoz és a királyokhoz benyújtandó petitiókkal

12 s ott már ekkor a pápai minta követését ajánlja: „Forma conponendi petitiones, que imperátori et regibus porriguntur, sumi possunt de forma petitionum summi pontiíicis.. . Nam ubi dicitur vestre significat sanctitati, ciicatur impfiriali vei regali maiestati, vei celsitudini seu clementie."

13 S az 1230-as években szász földön készült „Summa prosarum dictaminis" is megállapítja, hogy „dominó imperátori et principibus secularibus petitoriarum usus est assiduus et communis."

1

* Így azután —• bár petitio épúgy, mint pl. oklevélconceptus egyetlen egy sem maradt IV. Béla korából,

1

" — valószínűnek tarthatjuk, hogy a magyar petitiók is hasonló fogalmazásúak voltak, amint hogy ez később is úgy volt, mint látni fogjuk. A petitiók elintézési módja is hasonló volt, mint külföldön, A pápai udvarban a XIII. században már külön hely szolgált a petitiók átvételére: a „data communis". Az itt benyújtott supplieatiókat a nótáriusok meghatározott napokon felolvasták a pápa előtt, aki azután döntött az ügyben. Némely ügye10 U. o., 502. L. még Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung, 17., 410. skk. 11 Boncompagnus. Művét önmagáról nevezte el „Boncompagnus"nak. Quellen und Erörterungen zur bayerischen und deutschen Geschichte. IX. Bd. 1. Abt, München, 1863. 12 Notula, qua doctrina datur, quomodo petitiones imperátori et regibus porriguntur. U. o., 154. 1. 13 „Ab imperatore siquidem et regibus petuntur secularia officia, beneficia temporalia, feuda, privilegia, confirmationes, restitutio in integrum, renovatio privilegiorum, auctoritas audiendi de appellationibus, faciendi tabelliones, emancipandi, legitimandi, mamimittendi, dandi tutores et curatores

..." stb. U. o. 14 Ugyanott, 230. lap. 15 Külföldön is kevés maradt s ezek is rendszerint valamely kódexben lemásolva. ígv 1242: Winkelmann: Acba imperii inedita, I. 534, 1273 körül: Winkehnann: i. m., II. 738., 1300 körül: u. o., 763. stb.