Levéltári Közlemények, 10. (1932)
Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban / 157–176. o.
VEGYES KÖZLEMÉNYEK 161 ket azonban szabad volt az alkancellárnak elintézni. 16 II. Frigyes szicíliai államában az egyik magisternek (később külön névvel petitionariusnak nevezték) volt feladatává téve, „qui ipsas (t. i. petitiones) quolibet summo mane recipiat ante domum cancellarii, similiter in hóra vespertina eompareat ibidem recepturus petitiones, que offerentur". Ezek egy részét azután az illető magister a tanácsban a király elé terjesztette, más részét pedig — főképen az igazságügyieket — maga Intézte el az arra kirendelt tanácsosokkal. Az elintézést mindig a petitio hátára írták. 17 Rogerius szerint a supplicatiókat „cancellariis" kellett benyújtani (nisi supplicationes cancellariis porrigerent) , 18 Ez alatt a kancellárt és alkancellárt lehetne érteni. IV. Bélának uralkodása első éveiből ugyan csak kancellárjait ismerjük, Mátyás zágrábi prépostot (1235—1237), István váci, majd titeli prépostot (1238—1240) stb., de valószínű, hogy Benedek budai prépost alkancellár, aki 1238—1240 szerepel, már előbb is működött e minőségben. 19 Azonban valószínűbb, hogy e kifejezés általában „kancelláriai tisztviselőket" jelent s így a kancellária alacsonyabb rangú tagjait is, 20 amint az volt (mint láttuk) nyugaton is a szokás. Ugyancsak „suis cancellariis" tette feladatukká IV. Béla, „quod per se levia et simplicia negotia expedirent, quantotius possent, ad suum auditórium ardua et gravia perferentes". Megjegyzendő azonban, hogy a „de iustitia" jellegű ügyek nálunk a király személyétől mindinkább elváltak s. az egymásután megalakuló curialis bíróságok elé kerültek, ahol azokat természetesen supplicatiók nélkül intézték. 21 Érdekes, hogy a praesentia regia éppen e tájt lesz külön bírósággá a iudex curiae vezetése alatt, amely kifejezés először 1227-ben fordul elő az 18 Br&sslau: Handbuch der Urkundenlehre. IL/1 2 . 9. skk. 17 „... et si in responsione facienda requireretur conscientia imperatoris, idem magister proponet in consilio ante pedes nostri culminis, nisi ut tangat imperatorem. specialiter vel aliquem de curia sua, quod dicet soli dominó et quod mandabit, dabitur per eum notariis, ut expediant." II. Frigyes kancelláriai rendelete, Winkelmann, I. 736. Egy későbbi, talán Manfréd alatt keletkezett rendeletben olvassuk: „Petitiones verő simplicis iustitie, que fiunt inter privatos, debent expediri per magistrum iustitiarium et iudices magne curie" stb. Ugyanott, 739. 18 Carmen miserabile, c. 6. Endlicher, i. m. 18 Fejérpataky L.: A királyi kancellária az Árpádok korában. Bp., 1885. 99. skk, V. ö. Szentpétery I.: Magyar oklevéltan, 85. 1. 20 Hajnal I.: IV. Béla király kancelláriájáról. Turul, 1914. 2. 1. 3. j. és u. o., 9. lap. 21 Néha írtak de justitia jellegű ügyben is supplicatiót, mint látni fogjuk. Levéltári Közlemények. H
