Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban / 157–176. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 159 Rogerius ezen szavai csak nagyjából szólnak az írásbeli eljárásról. A petiti ókról vagy supplicatiókról magukról egyáltalában nem s azok elintézési módjáról is keveset. Azonban már a Carmen miserabile megjegyzi, hogy IV. Béla „ad instar Romane curie" intézkedett, míg a később keletkezett Képes Krónika —- igaz, hogy III. Bélára vonatkoztatva — a császári udvar szokására is hivatkozik. A római curiában — a régi római császári udvar mintájára az írásbeli supplicatiók már régen szokásban voltak, azonban e korig rendszerint még igen szubjektív és változatos fogalmazási formákat találunk

7 s csak e tájt (1226 vagy 1227-ben) készült Guala Bichieri bíbornok által a „Libellus de formis petitionum secundum cursum Romane curie",

3 melyet a pápa is jóváhagyott.

9 A pápai udvarban a supplicatióknak, épúgy, mint az okleveleknek (körülbelül az igazságszolgáltató és végrehajtó hatalom még ki nem mondott, de azért már sokszor finoman kifejezett distinctiójának megfelelően) két fajtáját különböztették meg. Olyanokat, melyek „de simplici iustitia" jellegűek voltak s minden további nélkül megnyerhetők s olyanokat, melyek valamely kormányzati intézkedést, kinevezést vagy kiváltságot kértek s melyek csak „ex beneficio papé" voltak expediálhatók. E különbséget a petiti ók vagy supplicatiók fogalmazásánál is tekintetbe vették. „In petitionibus igitur recte formandis hiis quinque principalibus utimur verbis: supplicat, insinuat, petit, significat et conqueritur, secundum diversas causas diversimode procedentes. Sunt enim quedam de simplici iustitia, que de facili impetrantur, quia coram papé non leguntur, viribus anhelaret et implicitus rebus arduis, nequiret singulis audientiam benevolam exhibere, duxit deliberatione provida statuendum, quod negotia suorum regnicolarum deberent ad instar Romane curie per petitiones in sua curia expediri, suis cancellariis ita mandans, quod per se levia et simplicia negotia expedirent, quantocius possent, ad suum auditoriura ardua et gravia perferentes. Hoc ideo faciebat, ut negotia finem debitum velociter sortirentur." Rogerius: Carmen miserabile, c. 11. Endlicher: Reruni Hunganicarum monumenta Arpadiana, Sangalli, 1849. Szabó Károly fordítása. Magyrország történetének forrásai. I. kötet, II. füzet. Pest, 1861. 11. lap. Szentpétery: Magyar oklevéltan, 89. 7 Bresslau: Handbuch der Urkundenlehre für Deutschland und Italien. II./l

2

. Leipzig, 1915. 1. skk. 8 Rudolf v. Heckel: Das päpstliche und sizilische Registerwesen. Archiv für Urkundenforschung, 1, 500. skk. 8 Befejező szavai: „Explicit libellus petitionum curie Romane a magistro Gualas cardinale compilatus et a papa comprobatus. Per omnia secula seculorum. Amen. Et a Deo benedictus sit". U. o., 510. lap.