Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Loránd: Írásbeli supplicatiók a középkori magyar administratióban / 157–176. o.

158 VEGYES KÖZLEMÉNYEK lassan terjedhetett el s a középkorban nem is lett soha általánossá az a szokás, hogy az „országlakók" kérésüket írásban nyújtották be a kancelláriában, ahonnan azután a kancelláriai tisztviselők vagy a királyi tanács tagjai terjesztették azokat az uralkodó elé. Az elintézést megint a kancellária útján kapták meg a kérelmezők. Nálunk az írásbeliség diadalra jutása a XII. század vége. A korai középkor legfejlettebb kormányzati rendszerének centrumában, Bizáncban nevelkedett III. Béla volt az első magyar király, aki szükségesnek gondolta, hogy bármely ügy, mely előtte intéztetett, „scripti testimonio confirmetur."

3

' Sőt talán már ő megpróbálkozott az írásbeli petitiók bevezetésével is, „ut Romana habet curia et imperii". Előbbi intézkedésének volt is eredménye, utóbbi azonban — ha. a Képes Krónika tudósítása egyáltalában nem tévedésen alapszik —> nagyon is korai volt.

4 Ezt a második lépést csak egy félszázad múlva tette meg az írásbeliség — IV. Béla alatt, akinek idejét országának nehéz viszonyai s a fontosabb ügyekkel való lelkiismeretesfoglalkozása, korának primitív kormányzati viszonyai következtében mindinkább igénybe vették: „Occupatas eesaris aures gravare non audeo multiplicitate verborum, affluentis affectionis desiderium paucis includens, ut favorabiliter affluat liberalitas auditoris" — olvassuk e tájt egy II. Frigyeshez intézett supplicatióban

5 s talán e sorok a XIII. század más uralkodóira is vonatkoztathatók. „Minthogy sokféle különbözés és különféle szokás miatt csaknem egész Magyarország eléktelenedett, s a király az ország újjáalakítására egész erejéből törekedett s nagy dolgokkal elfoglalva mindenkinek kegyes kihallgatást nem adhatott: érett megfontolás után elhatározandónak tartotta, hogy alattvalói ügyeit a római udvar módjára, udvarában folyamodásokra kelljen eligazítni, megparancsolván korlátnokainak, hogy a könnyű s egyszerű ügyeket magok minél gyorsabban igazítsák, az ő kihallgatására a nagyobb és nehezebb ügyeket terjesztvén. Ezt azért tette, hogy az ügyek gyorsan véget érjenek."

6 3 Szentpétery I.: Magyar oklevéltan. Bpest, 1930. 73. lap 4 M. Florianus: Chronica Hungarorum. Quinque-Ecclesiis, 1883. (Históriáé Hungaricae fontes domestici. Pars I. Vol. IL), 221. 1. és Szentpétery i. m., 73. sk. 5 Winkelmann: Acta imperii inedita I. Innsbruck, 1880. 481. lap. 6 „Cum esset propter diversitates multiplices et ritus diversos pene totum regnum Hungarie deformatum et rex ad reforniationem eius totis