Levéltári Közlemények, 10. (1932)

Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1–2. - ISMERTETÉSEK - Pálfy Ilona: A Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve. Károlyi Árpád közreműködésével szerkeszti Angyal Dávid. I. évf. Budapest, 1931. / 153–155. o.

154 ISMERTETÉSEK sége többé-kevésbbé nemesi elemekből állott és ezen a tényen bukott meg az a terv, hogy az uralkodó a polgárságot a nemesség ellen felhasználhassa. Takáts Sándor (Kossuth Lajos újságalapítási kísérlete 1845-ben), Thim József (Miletits Szvetozár és az 1848/49-i szerb felkelés) és Jánossy Dénes cikke (Die russische Intervention in Ungarn im J. 1848/49) a szabadságharc idejében mozog. Fleischer Gyulának a schönbrunni kastély földszinti termének falfestményeivel foglalkozó tanulmányával és Görgey Artúrnak a Paczka-művészpárhoz intézett leveleinek Salacz Gábor által történt közlésével a művészettörténet is szóhoz jut ebben a kötetben, míg az irodalomtörténetet Backmann kis cikke képviseli. Nem említettük még Pataki Vidor értekezését. Pataki a XVI. századi magyarországi várépítést tárgyalja, három korszakra osztva, sorra véve a szerepet játszó várakat, azok építési módját és építőmestereik működését. Megtudjuk, hogy Bécsen keresztül olasz építészek jutottak hozzánk, akik az akkori várépítési módszert a magyar viszonyokhoz mérve alkalmazták. A következőkben azonban Pataki cikkének nem tárgyi megállapításaihoz kívánunk hozzászólni, hanem a levéltári kutatómunkára vonatkozó kijelentéseihez. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül mindenekelőtt a szerző rövidítési módszerét. A 105. oldalon jegyzetben fölsorolja azokat a rövidítési jeleket, amelyekkel az olyan levéltári forrásokat fogja jelölni, „amelyeknek folytonos teljes meghatározása felesleges". Hogy aztán a BP. (Magyar Kamarai „Ben. Res."akták), BS. (Szepesi Kamarai „Ben. Man."-akták) stb. önkényes megjelölések a tanulmány figyelemmel való kísérését mennyire megnehezítik, az lenne még itt a kisebbik baj, de a szerző levéltári forrásoknak tekinti pl. a Magyar Képzőművészetek Lexikonát, vagy a Jahrbuch der Kunsthist. Sammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses II. részeként megjelent „Urkunden und Regesten"-t is. Ebben a jegyzettben jelöli meg forrásként „a Haditanács eredeti s ki nem selejtezett aktái"-t. Tehát a Haditanács kiselejtezett aktái is rendelkezésre állnak? Tiltakoznunk kell az ellen, amit a magyar kamarai levéltárral kapcsolatban mond Pataki: „a központi kormányszervek aktái többszörös nagyarányú selejtezésen mentek át s ezt a sorsot a magyar kamarák levéltári anyaga sem kerülte el", — amely megállapítás úgy hangzik, mintha a legújabb időkben is selejteznék ezeket az iratokat —, s folytatólagosan hozzáteszi azt is: „sőt itt még a meglévő anyagnak egy