Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 1–2. - ÉRTEKEZÉSEK - Walter Frigyes: A tűzvész az osztrák Belügyi és Igazságügyi Állami Levéltárban : beszámoló a tűzről és a helyreállítási munkálatokról / 1–12. o.
8 DR- WALTER FRIGYES voltak. A rendezés mutatis mutandis ugyanazon módon folyt le, mint az udvari kancelláriánál s a megmentett darabok állapotát és szignaturák szerinti megoszlását illetőleg isugyanazokra a tapasztalatokra vezetett; az akták száma itt közel 400.000. A kárt, amit ez az anyag az annyira fontos Bach-érát illetőleg szenvedett, részben örvendetes módom pótolta Bach meglehetősen terjedelmes hagyatékának a megszerzése, ami dr. Stritzko levéltárigazgató, a levéltár jelenlegi vezetője, személyes összeköttetéseinek és fáradozásainak köszönhető. Mint utolsó tárgyi regisztratura, az Oberste Justizstelle (1749—1848) levéltára várt most még rendezésre. Ennek azanyagnak az állapota azonban annyira siralmasnak bizonyult,. hogy legjobb esetben csak egy igen szerény aktagyüjteményt lehetett volna belőle összeállítani. Emellett a régi elrendezés rekonstrukciójáról itt szó sem lehetett, mert valamennyi jegyzék és inventárium elpusztult. Már ezek a körülmények is e^.en anyag rendezésének elhalasztása mellett szóltak, döntcleg azonban az esett a latba, hogy tudományos körök egyre jobban sürgették a „Polizeihofstelle" anyagának rendezését. A Polizei- und Zensurhof stelle levéltára (1793—1848) az udvari kancellária mellett a régi „Allgemeines Archiv 4 *' történeti anyagának legfontosabb része volt, s jelenleg az arésze a levéltárnak, amely a tüz következtében talán legkevésbbó veszített értékéből. Fennállásának első 24 évében tiszta számregisztratura (1793—1816), 1817-től kezdve azonban ez a rendszer egy bizonyos, tárgy szerinti elrendezéssel kapcsolatos s az ú. n. alapszámrendszerré alakul át, melyben, az azonos tárgyú akták különböző számaik dacára egy darabnál, — többnyire az illető ügy első vagy utolsó darabjánál — egyesítttetnek, s ennek a száma lett az alapszám. Nyilvánvaló, hogy ebben az elrendezésben •— különösen, ha tekintetbe vesszük a rendőri tevékenységnek részletekre, egyes személyekre, vagy eseményekre irányuló karakterét, — az egyesdarab, sőt az egyes lap is sokkal inkább megtartja értékét,, mint az udvari kancelláriának egy esetleg alapjában véve sokkal fontosabb darabja, amely a vonatkozó akták elpusztulása révén az összefüggésből kiragadva, nem csupán értékét vesztette el, hanem gyakran részben érthetetlenné is válL Ennek következménye, hogy a „Polizeihofstelle" levéltára — már amennyiben megmenekült —• ugyanolyan fontos és kiadós adatforrás marad, mint amilyen azelőtt volt; sőt amost kartotékformában készülő új index, — amely a címszavak
