Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Erdélyi Gyula: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Bevezetéssel és jegyzetekkel kiadta Gálos Rezső. Győr, 1931. / 335–338. o.

336 ISMERTETÉSEK 1808-i országgyűlés összehívása időpontjától a felkelők leszereléséig. * 1810 április 2-án vette kézhez József nádor I. Ferenc kéziratát, mely a nemesi felkelés történetének őszinte megírását rendeli el. A nádor szárnysegédét, Kisfaludyt Sándor őrnagyot bízza meg a feladattal. Több mint egy évig tartó munka után készül el a 418 lapra terjedő kézirat; négy részből áll s a három első az eseményeket adja elő kronológiai Borrendben, az utolsó rész pedig Anhang der Geschichte der Insurrection alcímen az egyes ezredek, zászlóaljak szerepéről és a harcban kitűnt felkelők hőstetteiről emlékezik meg, alfabetikus sorrendben közölve a szereplő személyek névsorát. A kéziratszöveget ennek a négy résznek megfelelően négy részletben is terjesztette a költő a nádor elé. A publikáció betűhíven közli Kisfaludy kéziratát. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert az eredeti fogalmazványon, a nádor többhelyütt változtatást eszközölt s ez a megváltozott s ekként is lemásolt szöveg került az uralkodó elé. A szövegváltoztatás részben abban állott, hogy a nádor törölte a személyével kapcsolatos elismerő, magasztaló sorokat, részben pedig abban, hogy sajátkezű megjegyzéseivel és adataival egészítette ki a szöveg egyes helyeit. A kiadványban ez a körülmény akként jut kifejezésre, hogy a törölt részek szögletes zárójelbe tétettek, míg a nádor hozzátoldásait a lap alján jegyzetben közli a kiadó. Kisfaludy a felkelésnek három periódusát különbözteti meg. Az első időszak József nádor javított szövege szerint az 1808-i országgyűlés időpontjától (a költő szerint 1809 április 11-étől, azaz a nemesi felkelés kihirdetésétől) veszi kezdetét és az 1809 június 14-én lezajlott győri csatáig bezárólag tárgyalja az eseményeket. Megrázó módon, jut e részben kifejezésre az a küzdelem, melyet a magyarbarát József nádor, az insurrectiónak hivatalból fővezére folytat a magyar nemesség érzelem- és gondolatvilágát nem ismerő, meg nem értő, sokszor határozottan rosszindulatú udvari haditanács tagjaival. Hogy nem volt megfelelő fegyver és töltés, hogy a magyar nemesre halina-nadrágot akartak húzni, hogy először a horvát insurgenseket akarták teljes hadifelszereléssel ellátni s csak azután —• amennyire a fennmaradó fegyverzet és felszerelési anyag megengedi — a magyar nemesség harckészségét biz^ tosítani, ez a lebecsülés, ez a nemzet-arculcsapás kizárólag a bécsi udvari haditanács számlájára Írandó. Minő kiáltó