Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ISMERTETÉSEK - Erdélyi Gyula: Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Bevezetéssel és jegyzetekkel kiadta Gálos Rezső. Győr, 1931. / 335–338. o.

ISMERTETÉSEK 337 ellentét a minden áldozatra kész magyar nemes mintaképé­nek, Kisfaludynak, a Hazafiúi Szózat szerzőjének király­hűsége, dinasztia-tisztelete a legfelsőbb udvari és katonai körök lekicsinylő, sértő, magyarfaló magatartásával szem­ben! Ily körülmények között nem volt csoda, hogy a nádor jóakaratú támogatása az udvari katonai körök megátalko­dott ellenszenvén annyiszor meghiúsult. A győri csata is javunkra dőlt volna el — írja Kisfaludy —, ha a nádor terve az ellenfél csataközbeni hátbatámadására meghallgatásra ta­lált volna. Ezt a költő szerint francia tábornokok és maga a Nemes-Dömölkön átutazó francia hadügyminiszter, Caffa­relli is hangsúlyozták. A második periódust Kisfaludy a június 14 és július 22 közti időben állapítja meg. Július 19-én adták ugyanis hírül a fegyverszünet megkötését s július 22-ével rendélték el a felkelők kiképző-táborokba való elszállásolását. Erre az idő­szakra esik az uralkodó ama elhatározása, hogy a nádort felmenti a közjogi állásából folyó insurrectiós sereg vezér­letétől s újabb hadieszközök és erők gyűjtése címén az ország belsejébe távolítja. A győri csata elvesztével kapcsolatban nemcsak a felkelő sereg ellen hangzottak el meg nem érde­melt és a nádor által visszautasított panaszok, hanem egy­idejűleg bűnbakot is kerestek a Wolkersdorf-i főhadiszállá­son; a tervek alapján a magyarbarát nádor lett volna az áldozat. Az a férfi tehát, aki az uralkodónak június 18-án kelt s a magyar nemesi sereg bátorságát- és állóképességét kifogásoló iratára 10%-os veszteségkimutatással felelt, nyo­matékosan hangsúlyozva, hogy a Pestre visszaözönlött insur­gensek között egy oly nevet sem talált, amelynek viselője a győri csatában résztvett volna! — Eredetileg már a győri csata előtt elrendelte az uralkodó, hogy a Győr körüli had­műveletek legfőbb irányítója János főherceg legyen, míg József főhercegnek csak az insurgens sereg vezénylete marad­jon meg, holott ő volt a korban és rangban idősebb főherceg. Egy június 16-án kiadott rendelettel azonban, József nádor még ez utóbbi hatásköre is megszűnt volna. A felmentést csak akkor vonta vissza a király, amikor a nádor közjogi aggályait nyomatékosan hangsúlyozta és a magyar alkot­mány rendelkezéseire hivatkozott. A harmadik periódus a felkelő csapatok táborokban való kiképzését, hadgyakorlatait, majd megyéjükbe történt vissza­térésük körülményeit tartalmazza. A fegyelem megszilárdu­lása, a katonai kiképzésben való gyors haladás, a hadgyakor-

Next

/
Thumbnails
Contents