Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

224 DR. SZABÓ ISTVÁN volnának rendelve. A kerületi levéltárak irányítása, működésének vezetése ós felügyelete, ezekre nézve utasítások és ügykezelési szabályok kibocsátása, illetve a szakminiszter részére tervezetek készítése az Országos Levéltár feladatát képezné. " A kerületi levéltárak tisztviselői az Országos Levéltár tisztviselőinek státusába kerülnének s képesítés tekintetében is ugyanazon követelményeknek volnának alávetve. A kerületi levéltár feladata és munkaköre a fejezet első részében kifejtett célkitűzésekből már önként következik. Ezek értelmében őrizetébe átvenné azoknak a territoriális kormányzati, bíráskodási és közigazgatási szervek és állami üzemek levéltári anyagát, melyek működési köre, vagy, ha ez a kerület határain túlterjed, székhelye a kerületre esik. örizetébe venné továbbá a káptalanok és konventek hiteleshelyi országos levéltárait. Az átvételre az a kerületi levéltár volna illetékes, melynek területén egy-egy hiteles hely működését kizárólag vagy túlnyomórészt kifejtette. Közvetlen felügyeletet gyakorolna a kerületében levő vármegyék, városok és községek levéltárai felett s átvenné ezeknek őrizetébe utalt vagy felajánlott levéltári anyagát. Közvetlen felügyeletet .gyakorolna továbbá a hatósági önkormányzatok ós testületek levéltárai felett. Irányítaná az említett állami és önkormány•zati szervek még be nem szolgáltatott ügykezelési anyagának selejtezését, kezelésébe venné a felajánlott nem állami levéltárakat s általában kerületében minden tekintetben biztosítaná az állam levéltári érdekeit. Az állami levéltárügyi igazgatás kerületi szervezése kapcsán megoldáshoz volna juttatható az állami felügyelet alá eső regesztratúrai iratanyag beszolgáltatásának és selejtezésének, az állami levéltári anyag elbirtokolhatatlanságának, a levéltárakban őrzött darabok használatának s a levéltárnokképzésnek kérdései is, melyek együttvéve — mint Olaszországban és Hollandiában történt — egy általános levéltári törvény megalkotására vezetnének. Kétségtelen, hogy a kerületi levéltárak felállítása jelentékeny terhet róna az államra. Nincs kétségünk azonban abban sem, hogy e teher vállalása elől csak ideig-óráig lehet kitérni. A kár, mely a megoldás hosszabb elodázásával állana •elő — bár ezt anyagilag felmérni nem lehet — jóval súlyosabb lenne. E fölismerés konzekvenciáit úgyszólván már minden európai állam levonta. A kerületi levéltárak felállításának terhe némileg enyhíthető volna a kerületek fokozatos megszervezésével. Svéd-