Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

220 DR. SZABÓ ISTVÁN archiv"-ban s az „Archiv des kärntischen Geschichtsverein'

4ban már példaadó kísérletek történtek. Hasonló gyűjtőlevéltárak és szervezetek felállítására a társadalom figyelmét felkelteni, ösztönzőleg hatni s ilyen törekvéseket az állam erkölcsi, sőt anyagi támogatásában is részesíteni, feltétlenül kívánatos volna s csak örömmel lehetne üdvözölni, ha ez intézmények az állami levéltári szervezetet tehermentesítenék s tevékenységüket azzal összhangba, sőt esetleg szerves kapcsolatba is hoznák. * Azoknak a feladatoknak az ellátása, melyek az összes állami és önkormányzati hatósági szervek levéltárivá érett anyagának átvételével vagy a levéltárak felügyeletével s a nem állami levéltárak hathatósabb védelmével célkitűzéseink szerint az államra hárulnának, az állami levéltári szerkezet decentralizációja nélkül alig képzelhető el. Az európai államok levéltárügyónek fejlődésében és mai szervezetében a területi decentralizáció s a decentrális állami levéltári szerveknek központi hatósági vezetés alatt egységes szervezetben való összefoglalása a különbségek mellett is közös vonásként domborodik ki. Az állami levéltári szervezet területi tagolásának eszméje szükségszerűen merül fel, ha az állam a területi szerveinek és az önkormányzatoknak levéltárait is védelmébe kívánja venni. Akár tényleges birtokbavétel, akár csak felügyelet ez a védelem, gyakorlatilag könnyebben ós eredményesebben biztosítható ilyen szervezetben. Az anyag állami kézbevétele esetén úgy a közigazgatási érdekek, mint a tudománypolitikai szempontok azt kívánják, hogy az anyag azon a területen vagy annak nagyobb egységében maradjon, amelynek talajából kisarjadt. A levéltárak nem holt gyűjtemények, hanem élő organizmusok, melyek hivatásukat továbbra is egykori környezetükben tudják legjobban betölteni. Ha a területi tagolás esetén is szükségessé válik a szétszórt levéltárak bizonyos mértékű összpontosítása, ez még mindig elviselhetőbb, mint az országnak esetleg már a távolság miatt is nehezen hozzáférhető központjában való felhalmozása, ami egyébként is az állam központi levéltárának mérhetetlen és egészségtelen felduzzadásával járna. A felügyelet is, melyet a levéltári hatóság a még birtokba nem vett vagy birtokba nem is vehető anyag fenntartása érdekében gyakorol, eredményesebb a helyi viszonyokkal ismerős és mozgékonyabb területi szervek részéről. Az is figyelembe vehető, hogy így