Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 221 gyöngíthető az az ellenállás, melyet egyesek a levéltárak beszolgáltatásával szemben támaszthatnak. Az előző fejezetben számbavett európai államok között levéltári szervezetüket a decentralizáció elve szerint már többé-kevósbbé kiépítették Ausztria, Bajorország, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Norvégia, Olaszország, Poroszország, Spanyolország, Svédország, hasonló irányban folyik a szervezés Finnországban és Portugáliában s végül Angolországban is, ahol az államnak még nincsenek a központon kívül szakszerűen kezelt levéltárai, a sürgetett levél tárreform kérdését a tartományi levéltárak felállításával vélik megoldhatónak. A magyar állami levéltári szervezet decentralizációjának terve a múltban nálunk is felmerült s Csánki Dezső alapvető elgondolása óta szakköreink az állami kerületi levéltárak megszervezését a természetes fejlődés olyan kényszerítő parancsának tekintették, melynek teljesítése csak idő kérdése lehet. Magyarország a kerületi levéltárak szervezése terén jóval nehezebb helyzetben van, mint sok más állam, melyekben a történelmi fejlődés a területi decentralizációnak a levéltárügyi igazgatás által is felhasználható formáit ós kereteit termelte ki. Olaszországban, Poroszországban és Lengyelországban részben azok a levéltárak látják el ma az állami levéltári hatóság deoentrális feladatait, melyek az ország egykor önálló vagy külön állami létet élt országainak vagy országrészeinek saját központi levéltáraiban készen adódtak a modern levéltári szervezet számára. Ausztria egykor önálló részeinek saját központi levéltárait a központi államhatalom nem vette ugyan kezébe, a provinciális levéltárak alapjai azonban részben itt is készen állottak, a központi államhatalom tartománykormányzati szerveinek keretében. Bajorországban, Belgiumban, Hollandiában és Spanyolországban a levéltári kerületeknek alkalmasak voltak a történelmi múltú provinciák. Franciaországban a département-ok államosított levéltárai képezik a decentrális szerveket. Ezekben az országokban tehát vagy már kész levéltári organizmus volt a provinciális állami levéltárak céljaira felhasználható, vagy ilyen organizmus nélkül is történelmi területi egységek voltak a felállítandó kerületeknek kiszabhatók. A skandináv államokban az aránylag kicsiny, territoriális közigazgatási «gységek már alkalmatlanoknak mutatkoztak levéltári kerületek számára s ezért több ilyen territórium összetételével