Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.
A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 217 előnyeit, önként mondanának le a korábban kieszközölt felmentésről. Különösen a vármegyékre számíthatnánk, melyek közigazgatási ós nem egyúttal társadalmi egységek is, miként a városok s ma már jóformán csak állami közigazgatás ellátására és közvetítésére átalakítva, a régi nemesi vármegyékkel kevés közösséget mutathatnak fel. Svédországban és Hollandiában a mi vármegyéinknek megfelelő területi önkormányzatok a beszolgáltatás alól egyáltalában nem mentesülhetnek. A nem törvényhatósági jogú városok ós a községek levéltárai, az állam levéltári szakfelügyelete alatt, a városok, illetve a községek kezelésében volnának hagyandók s fenntartásukért az elöljáróságot felelőssé kellene tenni. Az állam levéltári hatóságának pedig meg kellene adni azt a jogot, hogy a fennmaradásában veszélyeztetett levéltári anyagot bizonyos korhatárig kezelésébe vehesse. Az összes községek ügykezelési anyagának átvételére nem lehet gondolni, mert ez hovatovább oly tömegre rúgna, melynek befogadására az állami levéltárak képtelenek lennének. Ilyen általános beszolgáltatást eddig egyetlen államban sem valósíthattak meg, bár nem tagadhatjuk, hogy a mai rendszer tulajdonképen a probléma megoldásának elhalasztásával egyértelmű. Nálunk annál inkább elfogadható ez, mert, különösen községeinkben, csak néhány évtizednyi összefüggő iratanyag található s ennek a községben elhelyezése a hozzászaporodóval együtt még belátható ideig nem okoz nagyobb gondot s nyugtalanságot sem kelt, ha a felelősség és a felügyelet kérdése megfelelő szabályozást nyer. Á régebbi anyag pedig az állami levéltár különösebb megterhelése nélkül is birtokba volna vehető. Szükséges volna továbbá, hogy az összes vármegyei, városi és községi levéltárak, illetve irattárak anyagának selejtezése az állami levéltári hatóság jóváhagyásához legyen kötve. A selejtezés a jóváhagyott tervezet alapján a vármegyék, illetve a városok és a községek által volna végrehajtandó, hasznos volna azonban, ha az állami levéltár kiküldöttje a selejtezést végző egyének tájékoztatására s a. munka megindítására és ellenőrzésére minden selejtezés megkezdése előtt a helyszínén megjelenhetne. Minden egyéb hatósági jellegű korporáció (kamarák, társadalombiztosító intézetek, ipartestületek stb.) levéltári anyaguk tekintetében hasonló módon állami levéltári felügyelet alá volnának helyezendők, ez esetben is a levéltári hatóságnak azzal a jogával, hogy a levéltárt vagy részeit a 15*
