Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

218 DR. SZABÓ ISTVÁN szükség szerint kezelésébe vehesse. A selejtezés szintén jóváhagyáshoz volna kötendő s a hasonló jellegű megszűnt korporációk, mint a céhek levéltárai ós iratai, ha még nincsenek levéltári vagy múzeumi kezelésben, az állami levéltáraknak bead'andók volnának. A nem állami és nem hatósági levéltárak, idesorolva az egyházi, különféle egyesületi, társasági, vállalati, családi, egyéni stb. levéltárakat, az állam hatósági kezelése vagy felügyelete alá álláspontunk szerint nem vonhatók, de állanak olyan eszközök az állam rendelkezésére, melyekkel előmozdítható e levéltáraknak a nemzeti kultúrjavak összességében való fenntartása. Az első feladat lehetne e levéltárak kataszterének elkészítése. Azok a levéltárak pedig, melyek a történelem szempontjából különösen jelentősek, levéltári emlékeknek nyilvánítva, a műemlékekhez hasonlóan állami védelem alá volnának helyezhetők s külföldre való kivitelük vagy megsemmisítésük törvényes szankciókkal tiltható, egyúttal pedig biztosítható volna azokra az állam elővételi joga. Németországban a magánlevéltárakra Hans Thimme (Potsdam) ajánlotta ezeket a rendszabályokat.

114 A külföldre való kivitel eltiltása itt nem teljesen precedens nélkül való volna. A birodalmi kormány 1919 december 11-ón kiadott átmeneti rendelete ugyanis a hatósági lajstromba felvett műtárgyak kivitelét engedélyhez kötötte, 1920 május 8-i rendelete pedig a kötöttséget a kiviteli tilalom mellett a történelmi, tudományos és művészeti tárgyaknak elidegenítésére, elzálogosítására és lényeges megváltoztatására is kiterjesztette.

115 A porosz végrehajtási utasítás a védelembe vett tárgyak között kifejezetten megnevezte az okleveleket és a történeti értékkel bíró iratokat is. Ernst Müller, aki a kéz iratkei eskedések szigorú ellenőrzésének törvényes szabályozását kívánja, Thimme fenti elgondolását csak teljesen lezárt levéltárakkal szemben tartja megvalósíthatónak.

116 Ausztria a levéltári anyagnak külföldre való vitelét már 1918 december 5-i törvényével megtiltotta, az 1923 szeptember 25-i törvény pedig az állami, közhatósági és egyházi levéltárak elidegenítését ós a levéltári anyag átalakítását az Archivamt engedélyéhez kötötte. Az Archivamt a tilalmat közérdekből egyes magán114 Hans Thimme: Die Notwendigkeit eines Arehivalienschutzgesetzes für das Reich. Archiv für Politik und Geschichte, V. (1925.) 102—k07. ii5 0 0

^ 205 206. 118 Id. cikk. Pr. Jhrb., 201. B. (1925.) 324-325.