Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

216 DR. SZABÓ ISTVÁN volna. A beszolgáltatás terve szakköreinkben már szintén felmerült ismételten is a múltban. A hasonló levéltáraknak állami levéltárakba való beszolgáltatása Svédországban és Dániában általános szabályt képez, Franciaországban és Hollandiában pedig egyes esetekre áll fenn az állam levéltári, hatóságának az a joga, hogy a megfelelő gondozásban nem részesített levéltári anyagot kezelésébe vehesse. A kötelezőbeszolgáltatás alól, a svédek eljárásához hasonlóan, nálunk is felmenthetők volnának azok a vármegyék és főként városok, melyek levéltáraikat — természetesen az állam felügyelete alatt — az előírandó feltételeket minden tekintetben kielégítő kezelésben készek fenntartani. A vármegyék és városok levéltári anyagának beszolgáltatására nagyobb korhatár volna megállapítandó, mint az állami regesztratúrák anyagának beszolgáltatására általában. Ez önkormányzatok ugyanis önálló vagyonjogi alanyok s gyakran, különösen a városok, hatalmas fekvő vagyon urai is, a vagyonjogi iratok pedig, a tapasztalatok szerint, hosszabbidő után válnak ki az ügyvitelből. Svédországban a beszolgáltatási korhatár 100 év, Dániában 30 év. Nálunk a múlt századi abszolútizmus lezáródásának időpontja kínálkozik fix. korhatárul, minthogy ez a fordulópont a munieipiumok szervezetében és ügykezelésében is korhatárt képez. Az első beszolgáltatást •— miként Svédországban — nálunk is tízévenként követhetné a legrégibb tíz év anyagának folytatólagos beszolgáltatása. A beszolgáltatott anyag a vármegye, illetve a város tulajdonában maradna, abba közegei bármikor betekinthetnének, a hivatalos ügykezeléshez szükséges darabokat kiemelhetnék s hivatalos másolatokat kérhetnének. Számításba kell venni, hogy a vármegyék és városok nem szívesen vetnék alá magukat a beszolgáltatási kötelezettségnek s amennyiben a törvény módot nyújtana a beszolgáltatás alól való kivételes felmentésre, igyekeznének, megszerezni azt. Az előírt feltételek fennforgása esetén a felmentés nem is volna megtagadható, előrelátható azonban, hogy a feltételeket számos vármegye ós város nem tudná, teljesíteni s ezek — ha saját érdekeiket helyesen felismerik — csak megnyugvással adhatnák át a gyakorlati szempontból már hasznavehetetlen levéltári anyagukat az állam levéltárának. Azt hisszük, hogy idővel azok a vármegyék és városok is, melyek a szabályszerű felmentést megkapnák, látva a levéltár fenntartásával járó egyre növekvő tehert s látva a semmiféle gyakorlati érdek sérelmével nem járó beszolgáltatás-