Levéltári Közlemények, 9. (1931)
Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.
186 DR. SZABÓ ISTVÁN ként állapítja meg a saját érdekeinek megfelelő s elsősorban a helyiségszükséghez mért selejtezési szempontokat. Egységes szabályzat szerint történik a törvényszéki, járásbírósági és ügyészségi iratok selejtezése. Az 1912. évi VII. t.-cikk 36. §-a alapján kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 70 pontok alá foglalja azokat az iratokat és segédkönyveket, melyek egyáltalában nem & amelyek 32, 25, 10 ós 5 év múlva kiselejtezendők. Selejtezni egyébként a felettes bíróságnak előterjesztésre kiadott rendeletére „akkor lehet, amikor az irattári helyiség szűk volta vagy más ok szükségessé teszi" (6. §). Hasonló jellegű selejtezési szabályzatot bocsátott ki az igazságiigyminiszter az; 1925. évi VIII. t.-cikk 42. §-a alapján a közjegyzők ós közjegyzői kamarák számára is. 71 E szabályzatok az addigi és a más állami hivatalokban szokásos selejtezésekhez képest annyiban haladást jelentenek, hogy a kiselejtezhetetlen iratok közé sorolják azokat is, melyeknek „tartalmuknál fogva irodalmi, tudományos, különösen történeti értékük van". A bírósági szabályzat azt is előírja, hogy a selejtezésről közzéteendő hirdetményt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének és az Országos Levéltárnak is meg kell küldeni s figyelmüket, ha az iratok között a fenti pontok alá esők is vannak, ezekre már ekkor fel kell hívni, kívánságukra pedig ezek az iratok 70 13.300/1912. sz. Magyarországi Rendeletek Tára, 1912. 805—812. 71 31.850/1925. sz. Budapesti Közlöny, 1925. 287. ez. Itt említjük meg, hogy az 1874. évi XXXV. t.-cikk közjegyzői levéltárak felállítását rendelte el. (159—164. §-ok.) A törvény szerint ilyen levéltár minden kir. törvényszéknél „lesz" s azokban „az elhalt vagy egyéb módon megszűnt közjegyzők iratai és pecsétjei őriztetnek". A közjegyzői levéltárnok teendőit egy törvényszéki bíró látja el, ha azonban a levéltár nagyobb terjedelme külön személyzet kirendelését teszi szükségessé, az igazságügyminiszter, az állampénztár terhére, levéltárnokot és segédlevéltárnokot, a törvényszéki elnök pedig írnokokot nevez ki. „Levéltárnoknak és segédlevéltárnoknak lehetőleg közjegyzők nevezendők ki, kik ezen állás elfoglalása után mint közjegyzők többé nem működhetnek." A törvényt különféleképen alkalmazták. Az egységes eljárás biztosítására az igazságügyminiszter 1883-ban rendeletet bocsátott ki. (1763/1883. sz. Magyarországi Rendeletek Tára, 1883. 195—198.) Az új intézmény így sem bizonyult életképesnek, az 1886. évi VII. t.-cikk 38. §-a hatályon kívül helyezte az 1874. évi XXXV. t.-cikknek a közjegyzői levéltárakról szóló részét, a levéltárakat megszüntette s az azokba beszolgáltatott iratokat és könyveket „az illető közjegyzők utódai részére" kiadatni rendelte. Az említett 1925. évi igazságügyminiszteri selejtezési rendelet a megőrzésről is rendelkezik olyképen, hogy a kiselejtezhetetlen iratok Budapesten a közjegyzők kezelésében maradnak, vidéken pedig, ha a közjegyző 35 év után nem akarja azokat magánál őrizni, tartozik az illetékes kir. járásbírósághoz beszolgáltatni.
