Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

184 DR. SZABÓ ISTVÁN használása, kereskedelmi forgalma, megsemmisítése, külföldre kivitele semmiféle korlátozásnak nincs alávetve. Felmérhetetlen is az a veszteség, mely e levéltárakat a múltban érte és ma is éri.

67 Szerencsére az érdeklődésnek, melyet köztük az ú. n. régi családi levéltárak korán felkeltettek, a levéltári és muzeális közgyűjtemények számára sikerült számos ilyen levéltárat — tulajdonul vagy letétként — megszerezni. Egyedül a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában letétben 154 s tulajdonban 21 családi levéltár és iratgyűjtemény van már eddig.

68 Néhány nagyobb családi levéltár ma is a család birtokában hivatásos levéltárnok szakszerű kezelése alatt áll. A különféle uradalmi és vállalati levéltárak már kevesebb megbecsülésben részesültek s ma már az a helyzet, hogy csak a XVIII. századból is ritkaságként merül fel — talán egészen elhagyatott állapotban — egy-egy mezőgazdasági uradalom, kereskedői ház, ipari-, gyári-, bányaüzem levéltára. Sőt azt sem nehéz elképzelni, hogy egy-két század múlva — ha közben valami intézményes védelem nem jön létre — korunk számtalan gazdasági vállalatainak, sőt akár egyéb -— politikai, művelődési, művészeti — szervezeteinek és tényezőinek levéltárai hasonló ritkaságként fognak a jövendő történetírójának rendelkezésére állani. A magyar levéltári viszonyokról adott kép hiányos volna, ha nem mutatnánk reá az állami közigazgatás területi — közép- és alsófokú — szervezeteinek regesztratúráiban képződött és folyton képződő iratanyagra, mely ma még minden levéltári szempont ismerete és elismerése. nélkül szenvedi mostoha sorsat. Az Országos Levéltár ugyanis az 1922. évi XIX. t.-cikk 9. §-a értelmében, de egyébként természetes hivatása szerint is, csak az állami főbb hatóságok és hivatalok 32 évesnél régibb iratait veszi át megőrzésre; az alárendelt hatóságok és hivatalok régi ügykezelési iratai tehát levéltári védelemben nem részesülnek. T ; A rendiség korára nézve a levéltárvédelemnek e téren 67 A Magyar Történelmi Társulat 1873 október 2-án tartott ülésében Szilágyi Sándor jelentése kapcsán, melyben beszámolt egy csáktornyai szivarárusboltban „takarékul használt régi okmányok" megmentéséről, szoba került, hogy az uradalmi és családi levéltárak „biztosb megőrzése tekintetéből" nem volna-e célszerű törvényjavaslatot készíteni. A Társulat azzal az indokkal, hogy „fennálló törvényeink az ily levéltárakat úgyis nem magántulajdonul tekintik" (?), s hogy erre.nézve a kultuszminiszternek üdvös intézkedései vannak „foganatban", a törvényjavaslat eszméjét elejtette. (Századok, 1873. 569.) 98 Magyar Minerva, VI. kötet, 1. rész. (1932.) 24—25.