Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 183 Múzeum,

03 az utóbbiban pedig a debreceni városi levéltár vezetői

0

* szükségesnek látták a kiselejtezett anyagot levéltáraik számára megszerezni. E levéltárak szakszerű kezeléséről és rendtartásáról csak szórványos esetekben lehet szó s a tudományos kutatás számára sem mindig akadály nélkül hozzáférhetőek. Hasonlóképen általános az a jelenség is, hogy e levéltárak kezelői levéltárnoki feladataikat egyéb élethivatásként betöltött munkakör mellett, mellékfoglalkozásként és nobile officium-ként látják el, ami természetesen nem szolgál a levéltári munka előnyére. A rendiség gazdasági korporációinak, a céheknek és különféle kereskedői társulatoknak levéltári anyagára katasztrofális következménnyel járt, hogy a megszüntetésükről szóló 1872. évi VIII. t.-cikk életbeléptetésével egyidejűleg a céhek birtokában volt oklevelek és ügyviteli iratok intézményes biztosításáról nem történt gondoskodás.

65 Az időben ezeket az iratokat fontszámra árulták.

66 A céhlevéltárak tekintélyes része azóta a céhemlékekkel együtt az országos és helyi múzeumokba, könyvtárakba és levéltárakba került s bár ez a megoldás nem kifogástalan, mégis örülnünk kell, hogy legalább biztos helyen vannak. Egyes céhlevéltárak a céhek helyére lépő szak ipar- és kereskedőtestületek birtokába mentek át s itt az ipartestület saját ügykezelési irataival együtt bizonytalan sorsnak néznek elébe. Sőt az is előfordul, hogy a céhemlékek még ma is magánosok, rendszerint az utolsó céhmester utódainak kezén várják a gondviselő kezet. A mai hasonló gazdasági (ipartestületek, kereskedelmi és ipari, mezőgazdasági kamarák), valamint más érdekvédelmi testületek (ügyvédi, mérnöki kamarák stb.) ügykezelési iratainak fenntartására sem történtek közhatósági lépések ez ideig. A magánosok — természetes és jogi személyek — levéltárainak viszonyairól általánosságban csak annyit jegyezhetünk meg, hogy e levéltárak és iratok korlátlan magántulajdont képeznek s így azoknak tetszőleges fel- vagy el63 Lukcsics Pál: A veszprémi püspöki levéltár. Lev. Közi., IX. (1931.) 33 s Veszprém vármegye levéltárügye. Lev. Közi., IX. (1931.) 128. 64 Csobán Endre: Debrecen ez. kir. város levéltára. Lev. Közi., VI. (1928.) 235. 65 A törvény 83. §-a, az összes fennálló céhek megszüntetését három hónaphoz kötve, csupán arról intézkedik, hogy a céhvagyon a céh helyére lépő ipartársulatra száll, ha pedig a céhtagok társulatot nem szerveznének, a céhvagyon közhasznú iparcélokra adományozandó. 88 Szádeczky Lajos: Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. Bpest, 1913. I. 233. 13