Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

178 DR. SZABÓ ISTVÁN betonalapján halomban gyűl össze a „reponenda". Nem nehéz megjósolni, hogy az addig gondosan rendben tartott levéltár — ha nem kap rendes helyiséget — belátható időn belül tönkremegy. A helyhiány-kérdés megoldásának másik általánosan alkalmazott módja a selejtezés, mely ilyen kényszerszempontok szerint végrehajtva, különösen végzetes eredményű lesz.

55 A selejtezéssel levéltáraink az elmúlt évtizedekben érzékeny veszteséget szenvedtek s szomorú tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy a levéltári anyagnak e szabályszerű eljárás alakjában folyó pusztítása még ma is fenyeget.. A közelmúlt években tudomásunk szerint két törvényhatósági levéltárban is folyt ilyen mórtéktelen selejtezés. Az egyik esetben egy dunántúli törvényhatóság levéltárában több szekérre való XVII. és XVIII. századi forrásanyag, benne a kancellária ós kamara, rendeletei s a törvényhatósághoz intézett levelek is áthullottak a kíméletlen selejtezőrostán. A másik — tiszántúli — törvényhatóság levéltárából nem kevésbbé becses forrásanyag került a selejtezés révén a papírkereskedő kezére. Amint a kereskedőknél •— sajnos — már későn megtalált töredékekből meg lehetett állapítani, a kiselejtezett s állítólag két vagonra menő iratanyag főként az 1770—1870 közé eső bírósági iratokból s a Bachkorszak politikai ügyviteli irataiból került ki. A kiselejtezett iratok között voltak például két község 1804—1853. évekből származó tagosítási iratai is. Kétségtelen, hogy a selejtezés nemcsak a legnagyobb óvatosságot ós széleskörű, erudíciót igénylő, hanem a legnehezebben körülírható levéltári munka, melyben az egyéni mérlegelés szabadságát s. esetleg botlásait teljesen kizárni semmiféle utasítással nem 55 A Vármegyei Ügyviteli Szabályzat csupán a folyó ügyvitel iratainak selejtezéséről rendelkezett s a levéltári selejtezésről, mint általában a levéltári ügyvitelről, külön szabályzat kibocsátását helyezte kilátásba (236. §), ami azonban ezideig nem történt meg. A folyó ügyvitel iratait, a 135. § szerint részben 10, részben 32 év után „ki kell selejtezni". Kiselejtezhetetlenek a névszerint felsorolt s általában azok az ügyviteli könyvek és iratok, „melyeknek történelmi, művelődóstörténeti vagy közjogi értékük van, amelyek különösen a vármegye történetére vonatkozó adatokat, emlékeket tartalmaznak, továbbá a közoktatásügy, közgazdaságügy, közegészségügy, vízügy, közlekedési eszközök és egyéb közérdekű ügyek fejlődésére vagy társulatok és egyletek mozgalmára világot vetnek". Az előadók minden ügyben az utolsó intézkedés alkalmával maguk bírálják el, hogy az irat 10 vagy 32 év után selejtezendő-e ki vagy pedig állandóan megőrzendő. (Magyarországi Rendeletek Tára, 1902. 1250—1251.) Az iratok kiválogatásának ez a módja levéltári szempontból nem. hélveselhető.