Levéltári Közlemények, 9. (1931)

Levéltári Közlemények, 9. (1931) 3–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltárvédelem kérdése / 151–225. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 179 sikerül. Az az egyéni mérlegelés azonban, amely például a kormányhatóságok rendeleteit vagy a község életműködésében nagy horderejű s századokra kiható tagosítás iratait is veszni dobja, semmiféle levéltári szemponttal nem igazolható s teljes mértékben kárhoztatandó. Különösen az Alföldnek emlékekben egyébként is szegényebb levéltáraiban várhatnánk joggal az emlékek több megbecsülését. Természetesen a szóvátett egyes jelenségeket nem lehet általánosítani. Találunk a törvényhatósági levéltárak között olyanokat is, melyekben az anyag elhelyezése és rendbentartása teljesen kielégítő. Sőt arra is szép példáink vannak, hogy a törvényhatóság levéltári kiadvánnyal vagy éppen kiadványsorozattal adja a levéltár és a levéltárnoki munka megbecsülésének további jelét. E kivételektől eltekintve, a törvényhatósági levéltárak, ha anyagukat nem is fenyegeti közvetlen veszély, a szaközem kezelést már rendszerint nélkülözik. A minősítési törvény, a törvényhatósági fő- és allevéltárnokoktól a nyolc gimnáziumi osztály elvégzésének feltételével, az Országos Levéltár kezelő tisztviselőire abban előírt vizsgát követelte meg, A legtöbbször már előbb állásba jutott vizsgázónak tehát azt kellett minimumként bemutatnia, hogy képes latin és német iratokat olvasni ós megérteni. Aligha lehet kétséges, hogy csupán ezzel a tudással még nem szerezte meg senki egy levéltár önálló vezetésére, ä levéltári munkában felmerülő változatos problémák helyes megoldására is a képességet. Az új levéltárnok, akinek munkája és hivataloskodása szakszerű ellenőrzésben később sem részesül, legtöbbször teljesen tanácstalanul áll levéltárában s helyzete annál vigasztalanabb, mert a hivatalos utasításokban vagy a magyar szakirodalomban a levéltára áttekinthetésére, rendbentartására, rendbeszedésére, selejtezésére és a többi felmerülő részletkérdésekre hasztalanul kutat útbaigazítás után. Hosszú évek kísérletezései vezetik reá a megoldásokra, de sokszor már helyrehozhatatlanul elkésve. A törvényhatósági levéltárnokot azonban, kinek segéderő csak egyes helyeken áll rendelkezésére, különféle közigazgatási teendők is akadályozzák abban, hogy rendszeres és állandó levéltári munkát végezzen. E szépszámú folyó ügyviteli teendőket szabályok utalják a levéltárnok munkakörébe.

56 Egyes törvényhatóságoknál a levéltárnokot még m Schneider Miklós a vármegyei levéltárnok ügykörének áttekintése után arra a megállapításra jut, hogy „a vármegyei levéltárnok mun-